Kállai Ferenc

A Rádiójáték wikiből

Moliére: Scapin furfangjai 1972 [1]


(eredetileg Krampner Ferenc; Gyoma, 1925. október 4. – Budapest, 2010. július 11.)

A Nemzet Színésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas és kétszeres Jászai Mari-díjas színész.

1945-től a Belvárosi Színház, majd pár év múlva a Nemzeti Színház tagja lett, és halálig ennek társulatát erősítette.

Sokat foglalkoztatott művésze volt a Magyar Rádiónak is. A rádiójátékok mellett a kabaréban is vállalt szerepet. (Emlékezetes párost alakítottak Tábori Nórával a Géza és Gizus jelenetekben. És a Mi a humor? című Agárdy Gáborral előadott viccmagyarázó jelenetük, a kabaré kívánságműsorok népszerű darabja volt.)

Érdemes figyelni a hanglejtésére, vagy arra, ahogy megropogtat egy-egy szót, ugyanis különleges beszédstílusa a védjegyévé vált.

Ugyanis hangja, ami jellegzetessé – jól utánozhatóvá – vált, azonnal kiemelte őt mindenki más közül, bárhol is csendült fel.

A klasszikus és mai világirodalom, valamint a magyar drámairodalom számos főszerepét játszotta el kiemelkedő jellemábrázoló erővel Othello Cassiusától kezdve a Falstaff címszerepéig, Az ügynök halála fiúalakjától a mai magyar írók által írt figurákig. Megszámlálhatatlan színpadi szerepei közül kiemelkedik: Macduff, a skót nemes lovag (Shakespeare: Macbeth); a feleségét megcsaló Szakhmáry Zoltán, aki őrlődik két élete között,s végül az öngyilkosságot választja (Móricz: Úri muri); Danton, a bukott forradalmár (Büchner: Danton halála); tipikus orosz kisváros polgármestere, a kicsinyes Polgármester (Gogol: A revizor), Luka, a csavargó öregember – vagy titokzatos zarándok (Gorkij: Éjjeli menedékhely). Egyaránt hitelesen alakította az indulatos, szenvedélyes Bánk bán és az ellenszenves, etikátlan Petúr (Katona József: Bánk bán).

Filmszínészként is emlékezetesek alakításai: játszott aljas huszártisztet a Katonazenében (1961), megszállott mérnököt a Megszállottakban (1961), a határozatlankodó Takaró Sándort Németh László Iszony című regényének filmváltozatában (1965), fontoskodó Tanácselnököt A legényanyában (1989), vagy keménykezű, de emberséges nyomozót a Hattyúdalban (1963).

Bacsó Péter Tanú c. filmjében a tudatlan, naiv Pelikán gátőr megformálásával egy korszak jelképévé vált.

Jancsó Miklós Egy óriási torta című filmjét idősödő férfiassága, öblös-cigarettás színpadi hangja is fémjelzi.

A Macskafogó (1986) című animációs filmben Bob Poljakov, az elhízott rendőrfőnök hangját kölcsönözte.

„Pelikán elvtárs” a visszaemlékezések szerint alig volt négyéves, amikor már színházat játszott - egy nagyobbacska terméskőre állva, ágyhuzatba bújva.

„Kállai Ferenc alakításait gyakran színezte humor és finom irónia. Kellemes orgánumát mindig az ábrázolt figura megvalósításának szolgálatában használta.”


Forrás

(Vincze Erika)

A lap eredeti címe: „http://radiojatek.elte.hu/index.php?title=Kállai_Ferenc&oldid=31867”