Ibusár megállóhely

A Rádiójáték wikiből
A lap korábbi változatát látod, amilyen Hargitai (vitalap | szerkesztései) 2019. július 23., 11:04-kor történt szerkesztése után volt.
(eltér) ← Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)

1996.03.26.

Bartók

14:05

Ibusár megállóhely

Zenés, táncos huszerett

Írta: Parti Nagy Lajos

Rendezte: Magos György

(1992)

hossz: 68 min


Ibusár, ahol minden bizonnyal az idővonat is megáll

Sorsok és sorstalanságok egy bemondófülkébe sűrítve: üdvözöljük Ibusáron!

Ibusár: csupán képzeljünk el egy, az idő súlya alatt csendesen roskadozó állomásépületet. Egy-egy kósza bakter, büszke MÁV emblémák minden falon. Csak pár kilométer bármely irányba Pestről, pár tized vagy század év vissza, ahogy leszállunk: körül kell nézni, s máris látjuk a főszereplő Jolikánkat a hangosbemondó fülkében, édes magányában. Mert mint egy időutazás: Parti Nagy Lajos rövid színjátéka hallatán visszarepülünk nem csak kis országunk jellegzetes vidéki nihiljébe, de egyúttal a 18. századi hercegi palotába is.

A darabban párhuzamosan futnak a hercegi udvar és a megállóhely történései: a már említett Jolán (Bodnár Erika) kétes sikerességgel ír ún. huszaretteket (huszári operett), amelyekhez minden bizonnyal sokat merít önnön tapasztalataiból: olyannyira nyilvánvalóan, hogy sokszor igen nagy kihívást jelent elválasztani a két hallható idősávot egymástól, ha az ember akár egy pillanatra is elkalandozik. Nevek és sorsok keverednek egymással, ami, noha kiváló színpadi konfliktust produkálhat, hangjáték formájában annál inkább hátrányára van a darabnak. Nem segít az sem, hogy a hercegi palota Amáliájának hangja (Udvaros Dorottya) alig megkülönböztethető Vándor Éva narrátoréval. Utóbbi szerep csupán a hangjátékra átírt változat része, sajnos ez esetben a narrátor nem segíteni hivatott a cselekmény átláthatóságát, épp ellenkezőleg: ha nem lettem volna elég szerencsés ahhoz, hogy itthon is megtaláljam a darabot könyv formájában, attól tartok, bele telt volna pár visszatekerésbe, mire végre átlátom az egész történetet.

Ha színésznők hangszíne egybecsengett is, mellettük kell szóljon, hogy a színészek hangjukkal való játéka húsvér elevenségig valóssá tette az egyes karaktereket. Nem beszélve a darab meglepő, de humoros önnön kifigurázásáról: Jolán sorsát egy visszadobott kritikán át ismerjük meg, miszerint a szép érzelmek mellé járuló „nyelvi kifejezési szempontját” kifogásolták – ezt a kritikát pedig egy műfaját, kifinomultságát s korát meghazudtoló, ám annál kifejezőbb „a mohos kurva életbe” összegzéssel dolgozza fel. Talán azt gondolnánk, ilyesmi nem való egy műbe, de pont megcsillanó kis apróságok ezek a szövegben, amelyek nem csak, hogy kompenzálják a Darvas Ferenc által kiválóan komponált tiszta szívvel hangzó huszárdalokat, de ezek legalább határozottan segítenek a hallgatónak az idősávok megkülönböztetésében.

Holott a keszekusza cselekménnyel rendelkező darab egyetlen díszletből megoldható színpadon, közel sem ilyen egyszerű hangjáték formáját feldolgozni. A teljesen hétköznapi karakterekkel pont ezért, földi tulajdonságaik révén tudunk könnyen azonosulni, s így, a jó előadás segítségével befogadhatóvá válik a darab. Mindannyiunknak életében van egy bemondófülke, amiből szabadulni szeretnénk, egy Mihály, akiről tudjuk, hogy nem jön vissza már; de mind lehetünk még Amáliák, akik merészen tesznek és hiszve hisznek.

5/10

Torma Bori