Ha másként nem lehet

A Rádiójáték wikiből
A lap korábbi változatát látod, amilyen 86.101.163.44 (vitalap) 2010. június 25., 08:22-kor történt szerkesztése után volt.

Kossuth, 1982.11.06. szombat, 19:45 – 20:58 (73 perc)

Jurij Davidov és Jakov Gorgyin színművének rádióváltozata.

Fordította: Harsányi Éva

Rádióra alkalmazta és rendezte: Magos György

Zenei munkatárs: Hegedűs Emmi

Dramaturg: Maráz László


A szereposztásból:

Lizogub: Sztankay István

Zubacsovszkij, fegyházigazgató: Bessenyei ferenc

Adan, csendőr törzskapitány: Kozák András

Panyutyin, titkos tanácsos: Szilágyi Tibor

Antonovics tábornok: Tomanek Nándor

Totleben tábornok, főkormányzó: Szabó Sándor

Visszarion atya: Kézdy György

Frolov Iván: Újlaky Dénes

Agraféna, a felesége: Szabó Éva

Truhlij, börtönőr: György László


Kapcsolódó cikk:

Magos György: Ha másként nem lehet

… tehetetlenségét belátva és abba beletörődve – sok ember vélekedik így, kisebb-nagyobb jelentőségű események ürügyén, a világ dolgairól. Ebben a drámában is bármelyik szereplő szájából – egyetlen kivételével – elhangozhatna a címben említett mentegetőzés.

1879-ben Odesszában a hadbíróság egy nemesembert politikai összeesküvésért halálra ítél. És ez az ítélet mindenkiben kételyeket ébreszt – a cári rendszert hűségesen, hittel és odaadóan szolgálókban is, hiszen arisztokratáról van szó, aki vagyonát, befolyását, tekintélyét áldozza azokért, akik osztályának kiváltságait meg akarják semmisíteni.

Az egyetlen szereplő, aki biztos a dolgában, egy titkos tanácsos, aki talán nem is szolgálója, hanem megtestesítője ennek a hatalomnak. Az ő létezése, ténykedése teszi olyan könyörtelenné, vakká, megkövesedetté, változtathatatlanná az uralmát féltő hatalmat, hogy az még „a mi kutyánk kölykét” is elveszejti. De ha a hatalom fél, a legszürkébb állampolgárok is félnek, így kételyeik csak a lehetőségek keretein belül fogalmazódhatnak meg, gondolataikban és intim beszélgetéseikben; a tettek nem árulkodnak a belső vívódásokról. Mindenki teszi a maga dolgát – mintha az lenne a meggyőződése is. A félelem megbénítja őket, s közreműködnek egy nem meggyőző ítélet meghozatalában és végrehajtásában, hiszen élni kell – és ha másként nem lehet, akár a lelkiismeretük ellenére is.

Az 1924-ben született Jurij Davidov (akinek művét Jakov Gorgyin dramatizálta) munkáinak jelentős része történelmi tárgyú; a szovjet-orosz író a múlt század eseményei között kutat, tudóshoz illő aprólékossággal. Történetei, amelyek regény formában szólalnak meg, tele vannak drámaisággal. Szinte természetes, hogy a színház is fölfedezte a maga számára, ott is megeleveníti tehát mindazt, ami lejátszódhatott a kortársakban, a szemtanúkban, akiknek még nem volt távlatuk ahhoz, hogy történelmi mértékkel szemlélhessék és gondolhassák végig, mi miért történik, s mi az igazság.