„Ha másként nem lehet” változatai közötti eltérés

A Rádiójáték wikiből
(Új oldal, tartalma: „Kossuth, 1982.11.06. szombat, 19:45 – 20:58 (73 perc) Jurij Davidov és Jakov Gorgyin színművének rádióváltozata. Fordította: Harsányi Éva Rádióra alkalmaz...”)
 
 
(3 közbenső módosítás, amit 2 másik szerkesztő végzett, nincs mutatva)
1. sor: 1. sor:
Kossuth, 1982.11.06. szombat, 19:45 – 20:58 (73 perc)
+
Kossuth, 1982.11.06. szombat, 19:45 – 20:58 (73 perc) <br>
 +
Ism.: 1983.02.21. 22.30, Kossuth, 73 perc
 +
 
  
 
Jurij Davidov és Jakov Gorgyin színművének rádióváltozata.
 
Jurij Davidov és Jakov Gorgyin színművének rádióváltozata.
38. sor: 40. sor:
  
 
Magos György: Ha másként nem lehet
 
Magos György: Ha másként nem lehet
 +
 
… tehetetlenségét belátva és abba beletörődve – sok ember vélekedik így, kisebb-nagyobb jelentőségű események ürügyén, a világ dolgairól. Ebben a drámában is bármelyik szereplő szájából – egyetlen kivételével – elhangozhatna a címben említett mentegetőzés.
 
… tehetetlenségét belátva és abba beletörődve – sok ember vélekedik így, kisebb-nagyobb jelentőségű események ürügyén, a világ dolgairól. Ebben a drámában is bármelyik szereplő szájából – egyetlen kivételével – elhangozhatna a címben említett mentegetőzés.
  
50. sor: 53. sor:
 
[[Category:1982-ben bemutatott hangjátékok]]
 
[[Category:1982-ben bemutatott hangjátékok]]
 
[[Category:A Magyar Rádió hangjátékai]]
 
[[Category:A Magyar Rádió hangjátékai]]
[[Category:Jurij Davidov és Jakov Gorgyin művei]]
+
[[Category:Jurij Davidov művei]]
 +
[[Category:Jakov Gorgyin művei]]
 
[[Category:Magos György rendezései]]
 
[[Category:Magos György rendezései]]
 
[[Category:Színpadra írt művek]]
 
[[Category:Színpadra írt művek]]

A lap jelenlegi, 2014. július 2., 10:28-kori változata

Kossuth, 1982.11.06. szombat, 19:45 – 20:58 (73 perc)
Ism.: 1983.02.21. 22.30, Kossuth, 73 perc


Jurij Davidov és Jakov Gorgyin színművének rádióváltozata.

Fordította: Harsányi Éva

Rádióra alkalmazta és rendezte: Magos György

Zenei munkatárs: Hegedűs Emmi

Dramaturg: Maráz László


A szereposztásból:

Lizogub: Sztankay István

Zubacsovszkij, fegyházigazgató: Bessenyei ferenc

Adan, csendőr törzskapitány: Kozák András

Panyutyin, titkos tanácsos: Szilágyi Tibor

Antonovics tábornok: Tomanek Nándor

Totleben tábornok, főkormányzó: Szabó Sándor

Visszarion atya: Kézdy György

Frolov Iván: Újlaky Dénes

Agraféna, a felesége: Szabó Éva

Truhlij, börtönőr: György László


Kapcsolódó cikk:

Magos György: Ha másként nem lehet

… tehetetlenségét belátva és abba beletörődve – sok ember vélekedik így, kisebb-nagyobb jelentőségű események ürügyén, a világ dolgairól. Ebben a drámában is bármelyik szereplő szájából – egyetlen kivételével – elhangozhatna a címben említett mentegetőzés.

1879-ben Odesszában a hadbíróság egy nemesembert politikai összeesküvésért halálra ítél. És ez az ítélet mindenkiben kételyeket ébreszt – a cári rendszert hűségesen, hittel és odaadóan szolgálókban is, hiszen arisztokratáról van szó, aki vagyonát, befolyását, tekintélyét áldozza azokért, akik osztályának kiváltságait meg akarják semmisíteni.

Az egyetlen szereplő, aki biztos a dolgában, egy titkos tanácsos, aki talán nem is szolgálója, hanem megtestesítője ennek a hatalomnak. Az ő létezése, ténykedése teszi olyan könyörtelenné, vakká, megkövesedetté, változtathatatlanná az uralmát féltő hatalmat, hogy az még „a mi kutyánk kölykét” is elveszejti. De ha a hatalom fél, a legszürkébb állampolgárok is félnek, így kételyeik csak a lehetőségek keretein belül fogalmazódhatnak meg, gondolataikban és intim beszélgetéseikben; a tettek nem árulkodnak a belső vívódásokról. Mindenki teszi a maga dolgát – mintha az lenne a meggyőződése is. A félelem megbénítja őket, s közreműködnek egy nem meggyőző ítélet meghozatalában és végrehajtásában, hiszen élni kell – és ha másként nem lehet, akár a lelkiismeretük ellenére is.

Az 1924-ben született Jurij Davidov (akinek művét Jakov Gorgyin dramatizálta) munkáinak jelentős része történelmi tárgyú; a szovjet-orosz író a múlt század eseményei között kutat, tudóshoz illő aprólékossággal. Történetei, amelyek regény formában szólalnak meg, tele vannak drámaisággal. Szinte természetes, hogy a színház is fölfedezte a maga számára, ott is megeleveníti tehát mindazt, ami lejátszódhatott a kortársakban, a szemtanúkban, akiknek még nem volt távlatuk ahhoz, hogy történelmi mértékkel szemlélhessék és gondolhassák végig, mi miért történik, s mi az igazság.