„Falusi Edisonok” változatai közötti eltérés

A Rádiójáték wikiből
 
(2 közbenső módosítás, amit 2 másik szerkesztő végzett, nincs mutatva)
3. sor: 3. sor:
 
1975. Március 08. Szombat, 11:06
 
1975. Március 08. Szombat, 11:06
  
Ismétlés: Kossuth, 1982.11.11. csütörtök, 16:21 – 16:58 (37 perc) (nem volt odaírva, hogy ism.)
+
Ismétlés:  
 +
 
 +
Petőfi, 1986.03.13. 21:05
 +
 
 +
Kossuth, 1982.11.11. csütörtök, 16:21 – 16:58 (37 perc) (nem volt odaírva, hogy ism.)
 
   
 
   
 
Szerző: Miran Kucsics, Zvonimir Bajszics, Makszim Jurjevics
 
Szerző: Miran Kucsics, Zvonimir Bajszics, Makszim Jurjevics
28. sor: 32. sor:
 
Dokumentumjáték magyar változata a jugoszláviai kalózrádiók mindennapjairól.  
 
Dokumentumjáték magyar változata a jugoszláviai kalózrádiók mindennapjairól.  
 
Lásd még: http://www.youtube.com/watch?v=YOL8ncpxFRw Nek se čuje i naš glas (Krsto Papić, 1971)  
 
Lásd még: http://www.youtube.com/watch?v=YOL8ncpxFRw Nek se čuje i naš glas (Krsto Papić, 1971)  
 +
 +
 +
Kritika
 +
 +
Ha olyan összetartás lenne a fővárosi műemlék épületek
 +
lakóközösségeiben, ahogyan ennek a jugoszláv kisfalunak a lakói
 +
tagadják a helyi kalózállomások létezését, akkor nem, hogy gyakrabban
 +
nyitnának ajtót egymásnak a szomszédok - ahelyett, hogy a kileső
 +
nyílás előtt jéggé dermedve várnák a csengető távozását -, de még a
 +
"maga sem tudja kinek az érdekeit képviselő" önkormányzat ellen vívott
 +
harc is könnyebbé válna. A faluban a csapból is kalózadás folyik és a
 +
háztetőkön szemtelenül ágaskodó antennák korántsem az idényszállásra
 +
érkező gólyák kényelmét szolgálják.
 +
 +
A minduntalan feltörő dallamok (Presleytől, egészen Beethovenig)
 +
pimaszul fityiszt mutatnak az őket hajkurászó mérőautó utasainak, akik
 +
hiába próbálják lefülelni a falu önjelölt lemezlovasait. "Falusi,
 +
tanyasi parasztok ezek, de remek koponyák". Az adók beméréséhez
 +
használt rádiótekergetős ötlet adja magát, bár a hangjáték témáját
 +
illető kezdeti bizonytalanság miatt, első hallásra gyermekkori
 +
emlékeket hív éltre: egy pillanat erejéig a távoli Mézga rokon
 +
beköszönésére várva. A hideg-melegszik-forró játék hangulatát idéző
 +
keresés során éppen ezért többet is ki lehetett volna hozni a
 +
hangosítás- halkítás- elmosódás hármasából, ahogy az autó épp
 +
távolodik, vagy közeledik a cél felé.
 +
 +
Rónai István zenei rendező bőkezűen bánt a gyakran ironizáló és
 +
humoros betétekkel. A már háromszor felszámolt kalózállomás ("Hej,
 +
fura népség, mintha az egyszer nem lenne éppen elég..."), a Vidám
 +
Fickó ("Fáj a szívem úgy fáj" szívszorító szövege), a falusi edisonok
 +
("Én, csakis is én vagyok az úr, én, csakis én vagyok az úr...") és a
 +
kalózállomást üzemeltető szegény anyuka ("Lapít az asszony, ritka
 +
fűben nagyon...; Máról holnapra élek...") kapcsán.
 +
 +
Cigánykaravánként utazunk a porfelhőbe burkolózó mérőautóban -
 +
legalábbis az én fejemben - miközben a hatóságok kérdéseire edzetten
 +
válaszoló gyerekeket, a szegénység kilátástalanságáról egymás szavába
 +
vágva elmélkedő három párkát, valamint a szövegét kínosan
 +
felolvasás-szagúan előadó anyókát faggatunk az illegális adókról.
 +
Ekkor már nemhogy óriási hőség van, de a rádióból egyre hangosabban és
 +
hangosabban feltörő zene - amely az elején még kétség kívül jó kis
 +
talpalávalóként szolgált - most már az NMHH közbelépéséért kiált. A
 +
zenei-, (keringő, kánkán, klasszikus dallamok, idegen nyelvű énekek)
 +
és humoros betétek (Bugyi rádió) színesítik a dokumentumjátékot, de
 +
olykor az időhúzás szándéka érződik rajtuk, amely a téma érdekessége
 +
miatt felesleges és zavaró fogásnak bizonyul.
 +
 +
A mindent tagadó falulakók után önként megszólaló, munkanélküli
 +
(semmirekellő) férjét és gyermekét egyedül eltartó kalóz-mama
 +
bús-meleg-hangjába hamar belefeledkezik az ember. ("...akkor leteszem
 +
a kicsit a megyei pénzügyőrségre, leteszem a kapu elé, neveljék ők,
 +
etessék ők..."). A gőgicsélő kisgyereket szerencsére még időben
 +
távolabb viszik a mikrofontól a kalózállomás-gyorstalpaló előtt:
 +
antenna és oszcillátor összekapcsolása, az erős áram pedig a
 +
konnektorból jön. Ennyi. Minden tiszteletem az övék.
 +
 +
Az igazi szemtelenség, hogy míg a razziázó hivatalos személyek
 +
képtelenek adás közben rajta kapni a kalózokat, addig azok a
 +
legnagyobb lelki nyugalommal engedik be házukba, nyilatkoznak és adnak
 +
rögtönzött műsort a mikrofonnal felszerelkezett idegennek. Mi pedig
 +
néha a beszélgetés után is ott maradunk még egy kicsit: "Elmondtál
 +
nekik mindent?[...] Felvettek mindent a szalagjukra. [...] Miért
 +
hagytad meg a babot, nem kell?".
 +
 +
''Karcsay Ágnes'' 2011
  
  
38. sor: 107. sor:
 
[[Category: A Magyar Rádió hangjátékai]]
 
[[Category: A Magyar Rádió hangjátékai]]
  
[[Category: Miran Kurics, Zvonimir Bajszics, Makszim Jurjevics művei]]
+
[[Category: Miran Kurics művei]]
 +
[[Category: Zvonimir Bajszics művei]]
 +
[[Category: Makszim Jurjevics művei]]
  
 
[[Category: Kőváry Katalin rendezései]]
 
[[Category: Kőváry Katalin rendezései]]
  
 
[[Category:Dokumentumjátékok]]
 
[[Category:Dokumentumjátékok]]

A lap jelenlegi, 2014. július 1., 11:59-kori változata

Kossuth Rádió

1975. Március 08. Szombat, 11:06

Ismétlés:

Petőfi, 1986.03.13. 21:05

Kossuth, 1982.11.11. csütörtök, 16:21 – 16:58 (37 perc) (nem volt odaírva, hogy ism.)

Szerző: Miran Kucsics, Zvonimir Bajszics, Makszim Jurjevics

Műfaj: Dokumentumjáték

Fordította: Mesterházi Márton

A magyar változat rendezője: Kőváry Katalin

Dramaturg: Maráz László

Zenei rendező: Rónai István

Zenei munkatárs: Kelemen László


Hossz: 40min


Közreműködik: Benkóczy Zoltán, Bilicsi Mária, Dobák Lajos, Falvai Klára, Göndör Klára, Hankó Elemér, Harkányi János, Horváth László, Hőgye Zsuzsa, Izsóf Vilmos, Kokas László, Miklós Klára, Molnár István, Monyók Ildikó, Orbán Tibor, Poór Péter, Sallai Kornélia, Somodi Kálmán, Szántó Lajos, Vörös Eszter


Dokumentumjáték magyar változata a jugoszláviai kalózrádiók mindennapjairól. Lásd még: http://www.youtube.com/watch?v=YOL8ncpxFRw Nek se čuje i naš glas (Krsto Papić, 1971)


Kritika

Ha olyan összetartás lenne a fővárosi műemlék épületek lakóközösségeiben, ahogyan ennek a jugoszláv kisfalunak a lakói tagadják a helyi kalózállomások létezését, akkor nem, hogy gyakrabban nyitnának ajtót egymásnak a szomszédok - ahelyett, hogy a kileső nyílás előtt jéggé dermedve várnák a csengető távozását -, de még a "maga sem tudja kinek az érdekeit képviselő" önkormányzat ellen vívott harc is könnyebbé válna. A faluban a csapból is kalózadás folyik és a háztetőkön szemtelenül ágaskodó antennák korántsem az idényszállásra érkező gólyák kényelmét szolgálják.

A minduntalan feltörő dallamok (Presleytől, egészen Beethovenig) pimaszul fityiszt mutatnak az őket hajkurászó mérőautó utasainak, akik hiába próbálják lefülelni a falu önjelölt lemezlovasait. "Falusi, tanyasi parasztok ezek, de remek koponyák". Az adók beméréséhez használt rádiótekergetős ötlet adja magát, bár a hangjáték témáját illető kezdeti bizonytalanság miatt, első hallásra gyermekkori emlékeket hív éltre: egy pillanat erejéig a távoli Mézga rokon beköszönésére várva. A hideg-melegszik-forró játék hangulatát idéző keresés során éppen ezért többet is ki lehetett volna hozni a hangosítás- halkítás- elmosódás hármasából, ahogy az autó épp távolodik, vagy közeledik a cél felé.

Rónai István zenei rendező bőkezűen bánt a gyakran ironizáló és humoros betétekkel. A már háromszor felszámolt kalózállomás ("Hej, fura népség, mintha az egyszer nem lenne éppen elég..."), a Vidám Fickó ("Fáj a szívem úgy fáj" szívszorító szövege), a falusi edisonok ("Én, csakis is én vagyok az úr, én, csakis én vagyok az úr...") és a kalózállomást üzemeltető szegény anyuka ("Lapít az asszony, ritka fűben nagyon...; Máról holnapra élek...") kapcsán.

Cigánykaravánként utazunk a porfelhőbe burkolózó mérőautóban - legalábbis az én fejemben - miközben a hatóságok kérdéseire edzetten válaszoló gyerekeket, a szegénység kilátástalanságáról egymás szavába vágva elmélkedő három párkát, valamint a szövegét kínosan felolvasás-szagúan előadó anyókát faggatunk az illegális adókról. Ekkor már nemhogy óriási hőség van, de a rádióból egyre hangosabban és hangosabban feltörő zene - amely az elején még kétség kívül jó kis talpalávalóként szolgált - most már az NMHH közbelépéséért kiált. A zenei-, (keringő, kánkán, klasszikus dallamok, idegen nyelvű énekek) és humoros betétek (Bugyi rádió) színesítik a dokumentumjátékot, de olykor az időhúzás szándéka érződik rajtuk, amely a téma érdekessége miatt felesleges és zavaró fogásnak bizonyul.

A mindent tagadó falulakók után önként megszólaló, munkanélküli (semmirekellő) férjét és gyermekét egyedül eltartó kalóz-mama bús-meleg-hangjába hamar belefeledkezik az ember. ("...akkor leteszem a kicsit a megyei pénzügyőrségre, leteszem a kapu elé, neveljék ők, etessék ők..."). A gőgicsélő kisgyereket szerencsére még időben távolabb viszik a mikrofontól a kalózállomás-gyorstalpaló előtt: antenna és oszcillátor összekapcsolása, az erős áram pedig a konnektorból jön. Ennyi. Minden tiszteletem az övék.

Az igazi szemtelenség, hogy míg a razziázó hivatalos személyek képtelenek adás közben rajta kapni a kalózokat, addig azok a legnagyobb lelki nyugalommal engedik be házukba, nyilatkoznak és adnak rögtönzött műsort a mikrofonnal felszerelkezett idegennek. Mi pedig néha a beszélgetés után is ott maradunk még egy kicsit: "Elmondtál nekik mindent?[...] Felvettek mindent a szalagjukra. [...] Miért hagytad meg a babot, nem kell?".

Karcsay Ágnes 2011