Copperfield Dávid

A Rádiójáték wikiből

Az Iskolarádió melléklete

Copperfield Dávid

Rádiójáték

Dickens regényéből írta Mándy Iván.

A szereposztásból: Copperfield Dávid – Zeitler Zoltán, Emmy – Nagy Anikó, Copperfieldné – Vass Éva, Pegotty, a dajka – Fónay Márta, Betsy néni – Sulyok Mária, Dick úr – Szendrő

József, Murdstone úr – Kállai Ferenc, Murdstone kisasszony – Ladomerszky Margit, Creakle úr – Egri István, Steerforth – Fülöp Zsigmond, Traddles – Pogány Péter, Pegotty úr – Győrffy

György, Ham – Hidasi István, Quinion úr – Kaló Flórián, Walker Miki – Kosztolányi Balázs, Lisztes Krumpli – Kern András, Chilip úr – Gyenge Árpád, Targoncás – Horváth Pál

Rendezte: Cserés Miklós dr.

Beszélgetés Copperfield Dáviddal…

Egyik karját már bedugta a kabát ujjába, de a másikkal sehogy sem boldogul. Forog körbe, s hol a viharkabát, hol a gyerekfej tűnik fel a „pagoda” kijáratánál.

- No várj csak fiú, majd segítek – szólok, mikor odaérek a kapálódzó emberkéhez.

- Köszönöm szépen, csak ezt a zacskó gumicukrot tessék megfogni. – A kabát másik ujjában már meg is villan egy fehér paksaméta, s nyomában a keze.

- Hát te mi járatban vagy itt?

- Én vagyok a Copperfield Dávid!

Mintha látná, hogy nem valami közömbösen kíváncsiskodó emberrel áll szemben, részletesen beszélni kezd magáról: A Vendel utcai általános iskolába jár, hatodikos és jeles tanuló. Andor

Ilonka néni hozta be őt tavaly először a Rádióba, az óvodások műsorában szerepelt először.

- Egy kisegeret kellett játszanom, aki elmegy a Kandur bácsihoz orvosságért, mert beteg az öreg egér. Aztán kaptam más szerepeket is. „A három rabló”-ban én voltam a kissrác, aki

megfigyeli a rablókat, és elfogja őket.

- Hű, ez izgalmas lehetett!

- Nagyon bírtam (!) én is ezt a szerepet, de érdekes volt A kék füzet is. Abban egy nagyon rosz kisfiút játszottam, akinek az édesapja disszidált, anyukája pedig elhanyagolja a

nevelését. Végül egy úttörő-őrs kezd patronálni és ők nevelnek meg…

- Értem. Édesapád hol dolgozik?

- A műegyetemen tanít. Édesanyám nem dolgozik. Öten vagyunk testvérek, van elég gondja velünk. Két öcsém van, az egyik tíz, a másik másfél éves, nővérem 13 éves, ő is a Vendel

utcaiba jár.

- Ez még csak négy…

- Ja, van még egy húgom is, ötéves. Ő is szokott szerepelni az óvodások műsorában, ő szokta mondani, hogy – s mielőtt mondaná, félrehúzza a száját, hangszálait cérnahangra

spannolja – „Kedves hallgatóink, az óvodások műsorát hallják”.

- És a Copperfield Dávidot mikor hallják?

- Mindjárt megnézem a „diszpót” – feleli, s gyorsan a zsebébe nyúl, egyikbe is, másikba is, végül megtalálja a kék műanyag levéltárcaként használható igazolványtokot. Látom, pénz

is van benne.

- Igen, most vettem fel a pénztárban kétszáztíz forintot. Százhetvenet a három rablóért, negyvenet pedig a Beszélő földgömb ismétléséért…

- Mit veszel a pénzen?

- Én semmit. Odaadom anyukámnak. Ő tudja a legjobban, mikor mire van szüksége a testvéreimnek. Meg nekem.

Közben megtalálja a dátumot, és már mondja is:

- Szerdán 15:05-kor leszek a Copperfield, a Petőfin.

- Mi szeretnél lenni, színész? – faggatom tovább.

- Még nem tudom biztosan. Nagyon szeretem az állatokat, úgyhogy színész is szeretnék lenni, meg állatorvos is. Majd eldől.

- Mindkettőhöz sokat kell tanulni.

- Tudom, de anyukám megígérte, hogyha kitűnő leszek, év végén beírat lovaglóiskolába – vágja ki határozottan a szorgalmas tanulás súlyos aduját.

- Jól van Pista…

- Nem Pista vagyok, Zoli, Zeitler Zoltán. És a bácsi?

Varga Pál

/Rádió és Televízió Újság, IX. évfolyam – 44. hét, 7. oldal/

1964. november 4. 15:05-, Petőfi 52 perc