„Batsányi és Kazinczy” változatai közötti eltérés

A Rádiójáték wikiből
5. sor: 5. sor:
 
17:00 - 17:48
 
17:00 - 17:48
  
Sumonyi Zoltán hangjátéka
+
Sumonyi Zoltán rádiójátéka. Zenei munkatárs: Molnár András. Dramaturg: Asperján György. Rendező: Gál István
  
Szereplők: Sinkovits Imre, Némethy Ferenc, Sinkó László, Mécs Károly, Lukács Margit, Avar István, Kaló Flórián, Szokolay Ottó
+
Sándor Lipót főherceg- Sinkovits Imre
  
Zenei munk.: Molnár András
+
Schilling kormányfőtanácsos- Némethy Ferenc
  
Dram.: Asperján György
+
Kazinczy Ferenc- Sinkó László
  
Rend.: Gál István
+
Batsányi János- Mécs Károly
 +
 
 +
Özv. Kazinczyné- Lukács Margit
 +
 
 +
Ürményi József személynök- Avar István
 +
 
 +
Németh János, a Szent Korona ügyésze- Kaló Flórin
 +
 
 +
Madách Sándor védő- Szokolay Ottó
 +
 
 +
A verses drámának nem az a szándéka, hogy megkérdőjelezze az ismert történelmi alak hitelét, hanem az, hogy a körülmények kényszerítő
 +
fogságában „választó” igazi személyiséget állítsa hallgatója elé. Nem veszélytelen vállalkozás ez, hiszen sokan szívesebben dajkálnának illúziókat, megriadva a maguk életére is kiható szembenézéstől. Az író vállalja a kockázatot, műve új fényben mutatja meg, hogyan váltanak, illetve viselkednek a saját eszméiktől meghőkölő egykori „értelmiségiek”.
  
 
[[Category:Magyar rendezésű hangjátékok]]   
 
[[Category:Magyar rendezésű hangjátékok]]   

A lap 2012. június 9., 13:31-kori változata

júl.10. csüt., Kossuth

(1980)

17:00 - 17:48

Sumonyi Zoltán rádiójátéka. Zenei munkatárs: Molnár András. Dramaturg: Asperján György. Rendező: Gál István

Sándor Lipót főherceg- Sinkovits Imre

Schilling kormányfőtanácsos- Némethy Ferenc

Kazinczy Ferenc- Sinkó László

Batsányi János- Mécs Károly

Özv. Kazinczyné- Lukács Margit

Ürményi József személynök- Avar István

Németh János, a Szent Korona ügyésze- Kaló Flórin

Madách Sándor védő- Szokolay Ottó

A verses drámának nem az a szándéka, hogy megkérdőjelezze az ismert történelmi alak hitelét, hanem az, hogy a körülmények kényszerítő fogságában „választó” igazi személyiséget állítsa hallgatója elé. Nem veszélytelen vállalkozás ez, hiszen sokan szívesebben dajkálnának illúziókat, megriadva a maguk életére is kiható szembenézéstől. Az író vállalja a kockázatot, műve új fényben mutatja meg, hogyan váltanak, illetve viselkednek a saját eszméiktől meghőkölő egykori „értelmiségiek”.