Balkay Géza

A Rádiójáték wikiből

[1]

(1952. szeptember 5. – 2006. április 3.)

A színész-rendező pályájának elején olyan klasszikus kőszínházak társulatának volt a tagja, mint a Nemzeti Színház vagy a Katona József Színház, később azonban szabadúszó lett. 2001 óta az alternatív R.S.9. Stúdiószínház művésze volt.

A kritikusok szerint "fanyar egyénisége" jól érvényesült az összetett, negatív figurák életre keltésében. Szerencsés adottságai voltak: vonzó külső, szép orgánum („gordonkahang”), plasztikus mozgáskészség, intelligencia és színészi érzékenység.

Alkatához az energikus, sodró erejű főszerepek illettek. „Az összes férfihőst eljátszhatta volna, Hamlettől Lear királyig.”

„Sajtképű volt, kedves, szabályos vonásokkal, mégsem úgynevezett szépfiú. Jellegzetes színészarc. Formálható, célszerűen alakítható. Rárajzolható bárki jelleme. Nem volt jellegzetes arca. Üres papírnak hatott: ráfért a világirodalom. Nem tapadt egyetlen kor divatjához sem. Mindig korszerű arc. Zakós darabba ugyanúgy beleillő, mint rokokó komédiába. Termete, hangja, koncentráló képessége vezető férfiszínésznek teremtették.”

„Vonzás és taszítás jellemezte lényét, kamaszos ábrándosság, ugyanakkor nyers, határozott fellépés. Robbanékony és intenzív volt a színpadon. Egyike volt azoknak, akiknek a színpadi intenzitása, lángolása Latinovitséhoz fogható.

Nagyszerű technikai kvalitásokkal rendelkezett: bámulatosan énekelt és kitűnően mozgott - tudott bánni a testével. A legfontosabb szerepe Kaposváron Gombrowicz Esküvőjének Hendrikje. Hamleti súlyú figura, a hazatérő fiatal katona, aki a valóság és a látomásai határmezsgyéjén él.”

Osztrovszkij Jövedelmező állása című darabjában Balkay játszotta Zsadovot, egy fiatalembert, aki megtörik, megalázkodik, végül lemond forradalmi elveiről és álmairól, hogy családot alapítson. „Védjegyévé vált ez a lázas, tüzes, elsöprő energiájú azonosulás.”

Csehov: Három nővér című darabjában a reménytelenül szerelmes Szoljonij századost formálta meg. Balkay „a hagyományosan riasztó figura helyett groteszk, szánandó, önveszélyes alakot játszott.” Eljátszotta Lucifert és Don Juant is.

Legendás alakítása szintén Csehov egyik művéhez kapcsolódik. A Platonov című alkotásban ő játszotta a címszereplő vonzó, falusi tanítót, aki megállíthatatlanul halad az önrombolás útján. „Aki az ő Platonovját láthatta, annak egy életre ő égette a retinájára és a szí-vébe ezt az értelmetlen létében is tragikus figurát. Sprőd, sosem simulékony, bonyolult, a félelmetesség mélységeit mindig felvillantani képes alkata, orgánuma egészen kivételessé tették szí¬nészi jelenlétét.”

Források:

(Bácsi Gabriella)