Balázs Béla: A hangosfilm

A Rádiójáték wikiből

Balázs Béla: A film (1961) A hangosfilm

Tragikus jóslás (20 évvel korábban megírt gondolatok felidézése) A hangosfilm technikája rátört a némafilm művészetére, lerombolta a némafilm fejlett kultúráját. Ez olyan katasztrófa volt, amely más művészetben még nem fordult elő. Visszatérni azonban a némafilmhez nem lehet. A hang a film számára kezdetben nem nyereség, hanem feladat. Nyereséggé akkor válik, ha a filmhang úgy átszellemül, olyan kezes, alakítható médium lesz, mint a filmkép. Ha a reprodukciós technikából alkotó művészetté lesz, mint a képfelvétel. A film fotografált beszélő színházzá lett, nem lett új nyelvű, új élményszférát feltáró új művészetté. Vannak jelek az önálló akusztikai megnyilatkozásra, de még keresi kifejező formáit.

A művészetben minden új technikai lehetőségnek ihlető ereje van. A lehetőség az igazi múzsa. Pl. kalapácsra és vésőre szükség volt, mielőtt szobrokat faragtak az emberek. Az eszköz előbb van meg a szándéknál és azt ébreszti. Ezután a tudatos szándék újabb és sajátos technikai lehetőségeket keres, hogy magát kifejezze. Miért hatnak az első hangosfilmek olyan kínos és nevetséges giccsnek? Mert saját lehetőségünk mértékével mérjük.

Mi a követelésünk a hangosfilmmel szemben? Ne csak a némafilmet tetézze, egészítse ki, hanem a valósághoz egy egészen más oldalról közeledjék. Ha csak beszélni, muzsikálni és zajokat fog utánozni, mint a színház, akkor a hangosfilm csak másolatkészítő eljárás marad. A hangosfilm dolga, hogy felfedezze akusztikai környezetünket. A dolgok szavát, a természet beszédét. Az őszi eső koppanását az ablaküvegen, a padló reccsenését az elhagyott szobában, a golyó süvítését. A hétköznapi élet hangját legtöbbször zavaros lármának fogjuk fel. A hangosfilm majd megtanít bennünket arra, hogy kihalljuk a lármából az egyes szólamokat és felismerjük a hangok karakterét. Ami húsz évvel ezelőtt perspektíva és lehetőség volt, ma is az. " Csak ha majd a hangosfilm a lármát szét fogja szedni elemeire és kiemeli belőle az intim hangokat és hangközelképben, akusztikus premier plánban különválasztva szólaltatja meg, majd ha ezeket az elkülönített részlethangokat a hangvágásban szándékos rendben rakja újra össze, akkor lesz majd új művészetté a hangosfilm. ..."

A hang dramaturgiai szerepe Az igazi, a saját stílusú hangosfilm nem elégedhet meg az emberek beszédének hallhatóvá tételével, az akusztikai környezet ábrázolásával. A hang nemcsak a kép kiegészítése, hanem a cselekvés tárgya, okozója és mozgatója is, azaz dramaturgiai elemmé válik. Egy hang eseményeket válthat ki, mint egy látvány - pl. hangosfilm sztori egy megtalált, majd elveszített keringőről, mint dallamról. A hang itt kellék a drámai bonyodalom szövésében. A hangok lehetnek szereplő személyek is. Pl. tengerész búcsúzik a családtól, felesége kéri, hogy maradjon. Egyszerre két hang szólal meg: a tenger hívó harsogása és egy szelíd bölcsődal, melyet az asszony énekel. A képen csak a tengerész arca látszik. Sorsdöntő drámai jelenet - két hang küzd egy lélekért.

Közvetett dramaturgiai szerep: Egy katona búcsúzik a lánytól. A közeli harctérről robbanások zaja hallatszik - felidézve a lányban a fiúra váró veszedelem képzetét. Hatására a lány olyan vallomást tesz, melyet egy kényelmes szobában elhallgatott volna. Vannak akusztikai hatásokra épülő centrális nagy jelenetek – hangcsaták is.

A kép formálja a hangot A hangosfilmben nem kell megmagyarázni a hangokat, mint pl. egy rádiódrámában. A szóhoz látjuk a tekintetet, a mosolyt stb. És más hangszíne lesz a hullámnak, ha látjuk a tengert. " Mint ahogy a szín árnyalata és értéke változik aszerint, hogy a kép kompozíciójában milyen színek veszik körül, úgy a hang csengése is változik, aszerint, hogy a látható hangforrás milyen fiziognómiája vagy gesztusa kíséri a hangosfilm kompozíciójában, melyben akusztikai és optikai ábrázolás egyenértékűen vannak összeillesztve egy képbe. A kép még formálja is hatásában a hangot. Fiziognómia: V. mely élőlény külső fizikai megjelenése. arckifejezés és arcvonások együttese

Hallgatás és csend A csend is akusztikai hatás, de csak ott, ahol hallható hangok szólalnak. A csend ábrázolása a hangosfilm legsajátosabb drámai hatásai közé tartozik. Más művészet - festészet, szobrászat, irodalom - nem ábrázolhat csendet(?). A rádiójáték sem érezteti velünk a csend mélységét - ha elhallgatnak a hangok, megszűnt az előadás. A dolgok különbözőképpen hangzanak, de ha elnémulnak, egyféleképpen hallgatnak. Hang ezerféle van, a csend ugyanannak látszik. A csend érzékelésének élménye csak a hallók számára adatik meg. A színpadon a csendnek olykor dramaturgiai hatása is lehet pl. hirtelen elhallgatás. Hosszú csend az előadás megakadásának hat. A film csendje eleven és változatos lehet. A hallgató emberek tekintete, arca megmagyarázza a csend okát, megmutatja a teret és a környezetet, érezteti a feszültséget.

A hang dramaturgiai funkciója a képben. A dramaturgiailag döntő pillanatokat a film egy képben tudja ábrázolni. Az ilyen sorsfordító közelképben a hang is játszhat döntő dramaturgiai szerepet. Sorsdöntő lehet pl. meghallani yalamilyen zajt, megérteni egy szót. A közelkép mutatja az arcon lejátszódó drámát és hallani is fogjuk az okát. Mindez így két síkon, kontrapunktikus hatásokkal történik.

Hangmagyarázó kép Az előző példa fordítottja. A hallgató közelhozott arca megmagyarázhatja a hangot. Zokogás hangja - milyen jelentőséggel bír, azt csak azon az arcon látom, amelyen pl. az együttérzés jelenik meg.

Aszinkron hang Aszinkron hang: nem annak a hangját halljuk, amit a képen látunk. Egy kép, melybe beszivárog a hang (hangforrást nem látjuk) kíváncsiságot ébreszt, várakozással tölt el bennünket, különösen akkor, ha a képen látható személy is a hangforrás felé fordul. A hang pátoszát vagy szimbolikus hatását aszinkron alkalmazással érzékeltetheti a rendező.

A hang intimitása Az akusztikai közelfelvétel érzékeltetheti velünk a hétköznapok általános zajában máskülönben elvesző hangokat, tudatosítja a hang hatását. Színpadon ez lehetetlen, nem tudunk közel hajolni a szereplőhöz, hogy meghallhassunk pl. egy halk sóhajt. Hiányzik az intim meglesés teljes élménye. Érzések és gondolatok finom társulása, vonatkozások érzékeltethetők a halk hangok hatásával.

A hang nem izolálható A hang közelképeinél ügyelni kell arra, hogy sohasem választható külön akusztikai környezetétől úgy, mint egy képrészlet. Egy vendéglőben szóló zene nem hallgathat el egészen, ha két beszélgetőt mutatunk. Az egész terem hangatmoszférája benne lesz a képben. Az ilyen hangokat használja a film az általános atmoszféra megteremtésére. Ahogy vizuális tájat mutat be a film, ugyanúgy mutathat akusztikai tájat is: hangmiliőt.

Hallásunk kultúrája Szemünk egyszer-kétszer látott dolgokra is ráismer. A hangokra sokkal nehezebben ismerünk rá. Megszoktunk, hogy hallásunk tudatos segítsége nélkül tájékozódjunk a világban (látás nélkül eltévedünk). Hallásunk műveletlenebb látásunknál, pedig fülünk finomabb árnyalatokra érzékenyebb szemünknél. Különbség van a hang érzékelése és forrásának felismerése között. Nagy különbség van vizuális és akusztikai nevelésünk között. (Gyakrabban látunk, anélkül, hogy hallanánk. Nem szoktuk meg, hogy a hangból képre következtessünk. (Sziszeg valami - kígyó? - nem, teáskanna gőze.) A hang lassú közeledése és lassú felismerése sokkal nagyobb feszültséget kelthet, mint a látott dolgoké. Pl. közeledő árvíz robaja, hegyomlás. Nagy drámai hatáslehetőség rejlik az ilyen lassú felismerési folyamatban: ábrázolni lehet az öntudat kétségbeesett védekezését a megértés ellen.

A hangok nem vetnek árnyékot, nincsenek oldalai A hangok térbeli alakot nem alkothatnak. A térnek látom a kiterjedését, látok benne irányt. De nem hallok sem kiterjedést, sem irányt. A rádiójáték problémája: a hang magában teret, tehát színteret nem tud ábrázolni. A hang nehezen lokalizálható. Három beszélő emberből - ha nem látom őket, nem tudom ki az aki éppen beszél. A hangot nem lehet a hangszóróval úgy irányítani, mint fényszóróval a fényt. A látható dolgoknak jobb és bal, elülső és hátsó oldala van. A hangnak nincsenek különböző oldalai, nincsenek beállításai, melyekből hallhatom melyik oldalról történt a hangfelvétel. (Az itt leírtakra rácáfolt már a technikatörténet. Gondoljunk csak a Dolby Digital Surround Pro Logic-ra!)

A hangnak térszíne van Minden hang annak a térnek a jellegét hordja melyben valósággal megszólal. Ugyanaz a hang mésként szól szobában, pincében, nagy teremben, utcán, erdőben stb. A mikrofon egyik legértékesebb művészi tulajdonsága, hogy a hangot, ha eredete helyén vették fel, akkor megőrzi annak eredeti hangszínét. Pincében felvett hang - pincehang lesz.

A hangábrázolás problémája - a hangot nem lehet ábrázolni Egy hangfelvételben csak annyi kifejezés lesz, amennyit a színész rakott bele. A hangok alakját, rajzát a különböző perspektívák nem változtatják meg. Egyazon helyről jövő egyugyanazon hangot nem lehet különbözőképpen felvenni (?). A vászonról nem a hang képe szól, hanem a hang maga. A hangnak nincs képe. A hang eredeti dimenziójában eredeti fizikai tulajdonságaival ismétlődik, újra megszólal a vászonról.

A hangmontázs (szerepe a film dramaturgiájában) Bizonyos hangok egymásra emlékezető hasonlósága eszmetársításokat idézhet elő. Konflisló ügetése - valcerritmus Hangellentétek egymás mellé vágása hatásosabb lehet vizuális ellentétek montázsánál.. Zokogás - kacagás, nyöszörgés - táncmuzsika. Hang és csend: duhaj cigányzene után egy betegszoba teljes csendje másképpen hat, mintha előtte csendes kép lett volna.

Hangáttűnés Tartalmilag értelmezhetően köthet össze két jelenetet. Morse-kopogás fegyverropogásba megy át. Értelmi és okozati kapcsolat van. (Parancs - lövöldözés). Vigyázat, a hanghasonlatok és szimbólumok könnyen válnak formalisztikussá.

Aszinkron hanghatások - a legkifejezőbb eszköz Az egyik jelenet hangjai még hallatszanak a következő képben, vagy fordítva a hang előrevetíti a következő helyszínt, eseményt. Feszültséget fokozó, hangulatteremtő előkészítés az ilyen. Az aszinkron hanghasználat a hangosfilm legkifejezőbb eszköze. Párhuzamos jelentést, kísérő értelmezést ad a képnek. (Csukott szájat látok, de hallom a személy monológját) Nem kell természetesnek lennie. Hatása szimbolikus, és értelménél jelentésénél fogva kapcsolódik a dolgokhoz. Aszinkron hangosfilmben két szinten mozoghat a cselekmény: hangban és képben, párhuzamosan. Látom a külső történést és hallom, mit gondolnak az emberek, vagy fordítva: a mesélő mondja el mi történik. A verset halljuk és kísérni fogja képek áradása, mozgó illusztrációk a lélek belső képeiről. (Filmballada, filmlíra alakul ki.)