Az első távolbalátásom

A Rádiójáték wikiből

Az első távolbalátásom

Rádió Újság


Kaptuk az alábbi levelet:

Másféléve foglalkozom a távolbalátás kérdésével s végre volt alkalmam saját készülékemmel először távolbalátni. Éjjel egy óra tájban keresgélni kezdtem rádióvevőmmel az éterben, amikor különös zörejek és hangok ütötték meg füleimet. Rövid találgatás után rájöttem, hogy ezek a hangok a londoni Baird-féle távolbalátó adókészüléktől származnak. Amire sietve üzembehelyeztem a távolbalátó vevőmet.

Rövid beállítás után megjelent a kép!-. a kép azonban fejjel lefelé jelent meg előttem s negatívot adott.

Lázas sietséggel változtattam a tárcsa forgási irányán azáltal, hogy fordítva illesztettem a tengelyre s a vezetékek átcserélése után megjelent a kép helyes állásban. Egy fiatal hölgyet ábrázolt, aki ide-oda mozgott, énekelt és nevetett. Majde gy férfi képe jelent meg, aki szintén énekelt. Ezek a képek, ugy az arc, mint az egész alak elmosódva voltak láthatók, aminek nyilván az volt az oka, hogy készülékem vevőkorongja német rendszerű volt, míg az adás Baird-koronggal történt.

A legközelebbi adásig készen volt a Baird-féle vevőkorong. A távolbalátókészülék és a rádióvevő pontosan a 262, illetve 352 méterre beállítva – hogy lássunk és halljunk – várták az adás kezdetét.

Pontban éjfélkor megszólaltak a Big-Ben harangok, majd egy férfihang jelenti: ”And now begins the experimenthal Television-Transmission bv the Baird-Process.

Egy kis társaságot hívtam meg az eseményhez s mi valóban láttunk és hallottunk. Időközönként fading volt észlelhető. A mosolygó fiatal hölgy arcvonásai elhalványultak, majdnem teljesen eltünt a kép, majd ismét felerősödött. A hölgy után egy kövér bohóc jelent meg, aki lelkesen szavalt valamit s közbe-közbe felrobbant. Mi legalábbis ugy láttuk, mert a kép olykor ezer és ezer kis fényes pontocskává vált, mintha felrobbant volna. Ezt a jelenséget a légköri zavarok okozták, amelyek a rádióvevőkön keresztül is hallhatók voltak.

Ettől a naptól kezdve minden nap ott ültem a készülékem előtt, megfigyeltem, hogy mikor adnak s folyton javítgattam rajta, mint ahogy az már a vérbeli amatőr természetében rejlik. Távolbalátó-vevőkészülékem rendkívül egyszerü. Az én készülékemnél – éppen úgy, mint a Baird, Jenkins és Mihály Dénesénél -- Nipkow-tárcsát használok, amelynek az átmérője nálam 35 cm, s amely egy kis 1/50 lóerős motor által van meghajtva.

Készülékemet sikerült mindinkább tökéletesítenem, s btáran állíthatom, hogy a más rendszerü készülékekkel egyenértékü. Az alapelvek – amelyek már 40 évesek – ezeknél a távolbalátókészülékeknél majdnem mind egyformák.

Vételeimről, úgy a londoni B.B.C.-t valamint a Baird társaságot is értesítettem s én tartom ezidőszerint a rendszeres vétel szempontjából a távolsági rekordot (1200 km).

A berlini postaközpont által közvetített távolbalátás vételviszonyai eleinte sokkal gyengébbek voltak, mint a londoniak. Azóta azonban ezek lényegesen, már azért is, mivel egyenlő nagy tárcsa mellett majdnem kétszer akkora képet adnak, aminek következtében ezek sokkal tisztábbak is. A képek minősége általában igen jó, mert a személyek jól felismerhetők, sőt a finomabb árnyalatok is jól kivehetők.

A vétel egyedüli ellensége a légköri zavar, amely rendszerint olyan alapos munkát végez, hogy semmit sem látni. Ez télen természetesen megszűnik, vagy legalábbis ritka.

Mindenesetre megállapíthatom, hogy a tényleges távolbalátás – ha az még ma szerény keretek között is mozog – több száz kilométer távolságra is lehetséges. A komoly amatőr ezekben a kísérletekben nagy örömét lelheti.

A nagyközönség részére a távolbalátás kérdése azonban még nincs megoldva. Mert hol vagyunk még attól a tökéletességtől, melyet a modern fényképészet és mozgófényképszínházak (mozik) ma már nyujtani képesek? Az ezek által elkényeztetett nagyközönségnek még sokáig kell várnia, amíg ilyen tökéletes képet „távolbalátni” fog.

"category":"uncategorized"