Az ötödik sípszó

A Rádiójáték wikiből

Budapest, Kossuth Rádió, 1978. Június 12. hétfő 19:48-20:30, 42 perc
Ism.: 1983.02.10. 17.32, Kossuth, 43 perc


Moldova György hangjátéka

Rendező: Marton László

Szereplők:

Dr. Kiss Attila- Avar István,

Gitta, a felesége- Szemes Mari,

Vaszari- Szabó Gyula,

Vali- Bánsági Ildikó,

Üzletvezetőnő- Borbás Gabi,

Csekonits- Várkonyi Zoltán,

Rádióbemondó- Korbuly Péter,

Diák- Nyikos Ernő,

I.hang- Hatfaludi István,

II.hang- Tordai Gábor,

Beteg- Harkányi Ödön

Dramaturg: Kopányi György


Cikk: Rádió- és televízióújság XXIII.évf. 24. szám 1978. június 12-18. 2.old

Moldova: Az ötödik sípszó

Valahol Magyarországon, egy istenhátamögötti faluban, napjainkban, pontosan a déli tizenkettes rádiószünetjel ötödik sípszavára két ember emel egymásra fegyvert – egy nő miatt. Nem éppen mindennapi téma. Párbaj? Ma? Itt? Elképzelhetetlen. Csakugyan elképzelhetetlen? Éppen ez lenne elképzelhetetlen ott, ahol a harmincas évek roskatag divatja újraéledt? Körül vagyunk véve újnak mondott státusz-szimbólumokkal, újmagyar virtusok tanúi vagyunk; előre-hátra csúszkálunk rosszul felaggatott nonfiguratív táblaképek és kertitörpék között.

Moldova György, aki szívós kegyetlenséggel próbálja átverekedni magát ezen a dzsungelen, ezúttal azt állítja, hogy valóban van egy közság Magyarországon, ahol a körzeti orvos – annak rendje és módja szerint – puskavégre provokált egy faluba tévedt vigécet. Abban a légkörben, ahol padlásokon kotorásznak rég elhajított nemesi levelek után, ahol családfák nyomát kutatják, miért ne bukkanhatna fel egy olyan iskolaigazgató, aki ”forró kocsonyát” rendel, mivel az olcsóbb a hidegnél? És az csak természetes, hogy az orvos, aki már rég csömört kapott a természetbeni fizetségeltől, havonta a városba viszi eladni a sonkát és a tojásokat. Moldova bártündérének keblei közül bárki megihat egy korty pezsgőt, ha bírja a zsebe. Moldova vakmerő képet rajzol, de sosem állít valótlant. Legfeljebb olyat ír le, ami talán még nem történt meg, de – ha így folytatjuk…- előbb-utóbb bekövetkezhet.

Azt hiszem, akik Moldovában a „minden pillanatban bekövetkezhető képtelenségek” íróját kedvelik, ezúttal sem csalódnak. Új hangjátéka csupa cselekmény, sziporkázó nyers humor. Ami pedig a megvalósítást illeti: a színészek érezhető élvezettel lubickolnak az író adta lehetőségekben. Magunk is sajnáljuk, hogy a Rádiószínház műsorában viszonylag oly kevés a szatíra. S ezért hívjuk fel a figyelmet erre a ritka pillanatra.

K. Gy.