Az ötödik sípszó

A Rádiójáték wikiből

Moldova György hangjátéka

Technikai munkatársak: Krausz Éva és Erdész Anna

Dramaturg: Kopányi György

Rendezte: Marton László


Szereplők: Dr. Kiss Attila - Avar István; Gitta, a felesége - Szemes Mari; Vaszari - Szabó Gyula; Vali- Bánsági Ildikó; Üzletvezetőnő - Borbás Gabi; Csekonits - Várkonyi Zoltán; Rádióbemondó - Korbuly Péter; Diák - Nyikos Ernő; I. hang - Hatfaludi István; II. hang - Tordai Gábor; Beteg - Harkányi Ödön.


Bemutató: 1978. 06. 12. 19:48-20:30 Kossuth.

Ismétlések: 1978. 06. 17. 11:17-12:00 Kossuth, 1978. 08. 10. 20:33-21:16 Petőfi, 1979. 02. 03. 18:50-19:32 Kossuth, 1983. 02. 10. 17:32-18:15 Kossuth, 1985. 08. 29. 21:05-21:48 Petőfi, 1987. 02. 15. 16:00-16:43 3. műsor.


Cikk: Rádió- és televízióújság XXIII. évf. 24. szám 1978. június 12-18. 2.old.

Moldova: Az ötödik sípszó

Valahol Magyarországon, egy istenhátamögötti faluban, napjainkban, pontosan a déli tizenkettes rádiószünetjel ötödik sípszavára két ember emel egymásra fegyvert – egy nő miatt. Nem éppen mindennapi téma. Párbaj? Ma? Itt? Elképzelhetetlen. Csakugyan elképzelhetetlen? Éppen ez lenne elképzelhetetlen ott, ahol a harmincas évek roskatag divatja újraéledt? Körül vagyunk véve újnak mondott státusz-szimbólumokkal, újmagyar virtusok tanúi vagyunk; előre-hátra csúszkálunk rosszul felaggatott nonfiguratív táblaképek és kertitörpék között.

Moldova György, aki szívós kegyetlenséggel próbálja átverekedni magát ezen a dzsungelen, ezúttal azt állítja, hogy valóban van egy község Magyarországon, ahol a körzeti orvos – annak rendje és módja szerint – puskavégre provokált egy faluba tévedt vigécet. Abban a légkörben, ahol padlásokon kotorásznak rég elhajított nemesi levelek után, ahol családfák nyomát kutatják, miért ne bukkanhatna fel egy olyan iskolaigazgató, aki ”forró kocsonyát” rendel, mivel az olcsóbb a hidegnél? És az csak természetes, hogy az orvos, aki már rég csömört kapott a természetbeni fizetségektől, havonta a városba viszi eladni a sonkát és a tojásokat. Moldova bártündérének keblei közül bárki megihat egy korty pezsgőt, ha bírja a zsebe. Moldova vakmerő képet rajzol, de sosem állít valótlant. Legfeljebb olyat ír le, ami talán még nem történt meg, de – ha így folytatjuk... - előbb-utóbb bekövetkezhet.

Azt hiszem, akik Moldovában a „minden pillanatban bekövetkezhető képtelenségek” íróját kedvelik, ezúttal sem csalódnak. Új hangjátéka csupa cselekmény, sziporkázó nyers humor. Ami pedig a megvalósítást illeti: a színészek érezhető élvezettel lubickolnak az író adta lehetőségekben. Magunk is sajnáljuk, hogy a Rádiószínház műsorában viszonylag oly kevés a szatíra. S ezért hívjuk fel a figyelmet erre a ritka pillanatra.

K. Gy.