Az állam és a rádió

A Rádiójáték wikiből

Rádió Ujság

Műszaki képes hetilap

II. évfolyam, 34. szám, 1930. augusztus 23.

Főszerkesztő: Meisl Lajos

Az állam és a rádió


Ausztriában óriási felháborodást keltett az a terv, hogy a nyilvános helyiségekben, vendéglők, kávéházak, tánctermek, korcsolyapályák stb. felszerelt rádiók után külön adót fizessenek. Ez a felzudulás mindenképpen érthető és helyes és ez ellen nekünk is tiltakoznunk kell, mert hiszen az ilyen veszedelmes példák ragadósak. De tiltakoznunk kell szolidaritásból is, mert – amint már többször kifejtettük – mi az egész európai hálózatot összefüggő egésznek tekintjük, érzékeny, finom szervezetnek, melynek harmonikusan és pontosan kell összeműködnie és ami rossz az egyiknek, az a másiknak se kívánatos. A rádió az emberiség mai zűrzavaros világában szinte egymaga vállalta, hogy állandó és hathatós terjesztője marad a nemesebb értelemben vett gondolatnak, zenének, általában a szellemi és művészeti élet termékeinek. A kormányok nem örülhetnek ennek eléggé és nem lehetnek hálásak, hogy még mindig ne az ő számlájukat terhelje egy kis adósság. Mert hiszen a rádió mindenekelőtt jó és lojális polgárokat nevel, akiket a rádió türelemre, polgári erényekre oktat szüntelenül. Az államnak mérhetetlen erkölcsi tőkét jelent tehát az a kedvező közszellem, melyet a rádió éleszt és ébren tart. De éppen ilyen fontos a rádió szórakoztató része is. Már az antik-kor államfői tisztában voltak azzal, hogy a néptől nemcsak adókat kell követelni és nemcsak a különböző parancsok sulya alá szabad őket görnyeszteni, hanem legalább is ilyen mértékben fontos az, hogy szórakozásáról gondoskodjanak. Fantasztikus összegeket költöttek az ingyenes cirkuszi játékokra. És ez természetes is. A szórakozás a lélek szanatóriuma. Üdén, fiatalon tartja. Aki időnkint mulat, az szívesebben és könnyebben dolgozik, nem találja elviselhetetlennek a folytonos malomtaposását, mert tudja, hogy a pusztaságnak oázisai vannak. Okos és céltudatos kormánynak tehát mindent el kell követnie, hogy minél több embert részesítsen a tömegszórakoztatás mai lehetőségében, a rádióelőadásban. A legnagyobb képtelenség és legrosszabb politika minden tekintetben a nyilvános rádiók megadóztatása. Mert hiszen ezek a nyilvános rádiók mindenekelőtt a leghathatósabb reklámjai a rádiónak, melynek jövedelme tudvalevőleg legnagyobb részben az állam kasszájába folyik. Ha tehát a modern bölcs államháztartás ugy oldotta meg a tömeg szórakoztatását, hogy az nem neki kerül pénzébe, hanem még ő keres rajta számtalan milliókat akkor legalább legyen annyi kereskedői érzéke, hogy ne rontsa el a saját boltját és ne némítsa el legjobb propagandaeszközét, a nyilvános helyeken való rádiózást. Ez adópolitikailag is indokolatlan és erkölcstelen. Mert hiszen az állam a rádiót azzal, hogy azt monopoliumban tartja, már ugyis egyik jelentős jövedelmi forrásává tette. Nem lehet tehát ezenkívül még ujabb adóval is sujtani azért, mert megszólaltatják.

Nagyon rövid látó politika a mai világban, amikor a tengernyi bajok közepette alig jutunk egy kis mosolyhoz, szórakozáshoz, még jobban megnehezíteni, még kisebb adagokra szorítani a felüdülés lehetőségeit. A helyes szociálpolitika az osztrák kormány tervének éppen ellenkezőjét kívánja. Ingyenes rádióhangversenyeket kell megfelelő helyeken adni, egy kis muzsikaszóval megtölteni a panaszoktól és szomoruságtól tulfülledt várost. Necsak azt nézzük, hogy néhány garassal több folyik-e az államkasszába, hanem azt a hatalmas értéket is, amelyet lelkileg kiegyensulyozott polgárság elégedettsége és fokozott munkakedve jelent.