Apendorfi nyár

A Rádiójáték wikiből
A lap korábbi változatát látod, amilyen Hallgato20 (vitalap | szerkesztései) 2014. július 1., 09:45-kor történt szerkesztése után volt.
(eltér) ← Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)

1991.04.06 Kossuth 19.05

ismétlés: 2011. június 20. 21.28

A Rádiószínház bemutatója

Don Howorth hangjátéka 1-2. rész

Fordította: Göncz Árpád

Szereposztás:

Walter Heffner, polgármester – Máté Gábor

Frau Haffner, az édesanyja – Törőcsik Mari

Mária, a nagynénje – Temessy Hédi

Hans Ebeling, hadnagy – Balkay Géza

Wener Bruckner, tanácsos – Vajda László

Dr. Keller, iskolamester – Papp Zoltán

Kröger, őrmester – Csurka László

Heinz Bothfeld, tanácsos – Huszár LÁszló

Zenei munkatárs: Molnár András

Dramaturg: Mesterházi Márton

Rendező: Magos György

93 perc

rtv Rádió-és televízióújság XXXVI.évfolyam 14.szám 1991.április 1-7. 3.oldal

Aszály-idő

A kitűnő és nálunk is ismert hangjátékíró, Don Howorth (ezen már nincs mit okoskodni 1979, Csütörtök esti epizód 1982) azzal tisztelte meg a Rádiószínházat, hogy maga küldte el nekünk a szövegkönyvet. A történet 1787-ben játszódik, tavasztól őszig, valamelyik német fejedelemség Apendorf nevű városában. A város királyi kiváltságlevelének bicentenáriumát ünnepli; mezőgazdasága virágzik, posztóipara terebélyesedik, gyógyvize és kaszinója gazdag külföldieket vonz egész évben, polgársága tehetős, öntudatos, vezetése törvényesen választott, sőt, népszerű; kapcsolatai az ott állomásozó fejedelmi hadsereg egységeivel felhőtlenek. Amíg aztán be nem következik minden idők legkegyetlenebb aszálya. A folyó kiszárad, a földek kiégnek, a posztómalmok leállnak, egy országrész válik földönfutóvá, Apendorfot piszok, járvány, szomjhalál fenyegeti. A város ifjú polgármestere azonban (néhai apja, az előző polgármester elveinek örököseként, s egy szerencsés véletlenből figyelmeztetést nyervén) készült valami effélére. Ezért az apendorfi polgárság merész vállalkozásba fog közösen, hogy megmentse a várost. A vállalkozás kemény munkát, kegyetlen szenvedést, nem egyszer halált is jelent, az emberek szinte őrlik egymást és önmagukat, annyi mindennel és mindenkivel kell megküzdeniük nap nap után. A végkifejlet – mert tisztességes- egyszerre boldog és mélységesen boldogtalan. De kulisszahasogatást, szónoki pufogást, érzelgősséget, hatásvadászatot hiába keresünk a darabban.

Mesterházi Márton