„A zugkapitány” változatai közötti eltérés

A Rádiójáték wikiből
 
(2 közbenső módosítás, amit 2 másik szerkesztő végzett, nincs mutatva)
1. sor: 1. sor:
Kossuth, 1982.11.01. hétfő, 19:15 – 21:13 (118 perc)
+
Juhan Smuul színművének rádióváltozata (1982)
 
 
 
 
Juhan Smuul színművének rádióváltozata.
 
  
 
Fordította: Bereczki Gábor
 
Fordította: Bereczki Gábor
8. sor: 5. sor:
 
Rádióra alkalmazta: Fehérvári Győző
 
Rádióra alkalmazta: Fehérvári Győző
  
Zenéjét szerezte: Tamássy Zdenko
+
Zeneszerző: Tamássy Zdenko
 
 
Zenei rendező: Rónai István
 
 
 
Zenei munkatárs: Kutasy Ferenc
 
  
 
Rendező: Török Tamás
 
Rendező: Török Tamás
  
 +
Hangszeren közreműködik: Dám András és Virág Ferenc
  
A szereposztásból:
+
Zenei rendező: Rónay István
  
Kihnui Johnn, a zugkapitány: Kállai Ferenc
+
Zenei munkatárs: Kutassy Ferenc
  
Linda, szakácsnő: Szemes Mari
+
Technikai munkatárs: Kiss László és Borlai Kinga
  
Mathilde, mosónő: Csongrádi Kata
+
Dramaturg: Maráz László
 
 
Az admirális: Gera Zoltán
 
 
 
Jurnas, fedélzetmester: Őze Lajos
 
  
Vallin, kocsmáros: Greguss Zoltán
+
Szereplők:
  
Schneider, kormányos: Szersén Gyula
+
Kihnui John, a zugkapitány – Kállai Ferenc
  
Kerttunen kapitány: Turgonyi Pál
+
Linda, a szakácsnő – Szemes Mari
  
A Fortuna matrózai: Basilides Zoltán, Felvinczy Viktor, Gyabronka József, Gömöri István, Hegedűs D. Géza, Karczag Ferenc, Peczkay Endre
+
Mathilde, mosónő – Csongrádi Kata
  
Harmónikás: Suka Sándor
+
Az admirális – Gera Zoltán
  
Klarinétos: Bánhidi László
+
Jurnas, fedélzetmester – Őze Lajos
  
 +
Vallin, kocsmáros – Greguss Zoltán
  
A hangfelvételt Kiss László és Borlai Kinga készítette
+
Schneider, kormányos – Szersén Gyula
  
Dramaturg: Maráz László
+
Kerttunen kapitány – Turgonyi Pál
  
 +
A Fortuna matrózai – Basilides Zoltán, Felvinczy Viktor, Szabronka József, Gömöri István, Hegedűs D. Géza, Karczag Ferenc és Peczkay Endre
  
Kapcsolódó cikk:
+
Harmonikás – Suka Sándor
  
Bereczki Gábor: Juhan Smuul
+
Klarinétos – Bánhidi László
  
Valamikor a 30-as évek elejének egyik viharos őszi estéjén a kis Muhu szigetén egy észt halászember azzal ütötte el a tétlenség unalmát, hogy díjat tűzött ki legérdekesebben mesélő csemetéje számára. A díj két korona volt, hatalmas összeg egy gyereknek. A mesélőnek megengedett, hogy elszakadjon a realitás talajától, sőt erre biztatást is kapott. A nyertes a kis Juhan lett, aki Juhan Smuul néven vált ismertté messze a kis Muhu-sziget, sőt Észtország határain túl is, költőként és mesélőként egyaránt.
+
A kalandos, fordulatokban gazdag történetben egy önjelölt hajóskapitány rátermettsége, helytállása, hűsége példázza egy kis nép hazaszeretetét.
  
Észtországnak sajátos tájegysége a szigetvilág. Az ottani nép híres jó humoráról, a szájhagyomány pedig sok régi históriát őriz. Az egyik Jókait is megihlette, a vidék utolsó kalózáról írta Dagői torony című elbeszélését. A szülőföld nyelvéből, történeteiből, humorából Smuul mindig szívesen merített. A tenger, melynek a partján nevelkedett, a halászat, a hajózás holtáig elkísérte. Röviddel 1971-ben bekövetkezett korai – csak 51 éves volt – halála előtt így kezdi egyik versét: „Meghalok – és megkapom hajómat / melynek már nem látom fényeit…” (Tandori Dezső fordítása).
+
1983.01.06. 19.15, Kossuth, (119 perc)
Legjelentősebb írói sikereit is tengeri útleírásaival érte el. Déli jégmezőkön című könyvéért Lenin-díjat kapott, s a Japán tengeren című művét is számos nyelvre lefordították. Mindkét írása magyarul is olvasható.
+
Ism.:
  
Öt világtengert járt be, verseket írt az Antarktiszon, szenvedélyes vágy hajtotta, hogy megismerje ezt az egész kerek világot; nem is annyira tájait, mint at embereket.
+
1986. november 26, 19:15 Kossuth
  
Hét kötet verse jelent meg oroszul, nálunk inkább drámái találtak tolmácsolókra. 1970 táján sikerrel mutatta be Az ezredes özvegye című szatirikus darabját a győri Kisfaludy Színház, s az 1972-ben Magyarországon szereplő tartui Vanemuine Színház Madách Tragédiája mellett Smuul Kihnui Jõnn, a zugkapitány című darabját hozta (magyarul a Vacsora öt személyre című, mai észt drámákat közlő kötetben jelent meg, a Modern Könyvtár sorozatban). Jõnn alakját Smuul a szigetek szájhagyományából ismerte meg.
+
1996.11.17. 22.00 Bartók
  
Smuul az észt „fényes szelek” nemzedékéhez tartozott. Szenvedélyesen vetette bele magát a negyvenes években hazájában végbement nagy társadalmi átalakulás küzdelmeibe: újságot szerkesztett, volt központi bizottsági tag, képviselő, s élete utolsó tizennyolc évében ő volt az Észt Írószövetség elnöke.
 
  
  
 
[[Category:Magyar rendezésű hangjátékok]]
 
[[Category:Magyar rendezésű hangjátékok]]
 
[[Category:Észt szerzőjű hangjátékok]]
 
[[Category:Észt szerzőjű hangjátékok]]
[[Category:1982-ben bemutatott hangjátékok]]
+
[[Category:1983-ban bemutatott hangjátékok]]
 
[[Category:A Magyar Rádió hangjátékai]]
 
[[Category:A Magyar Rádió hangjátékai]]
 
[[Category:Juhan Smuul művei]]
 
[[Category:Juhan Smuul művei]]
 
[[Category:Török Tamás rendezései]]
 
[[Category:Török Tamás rendezései]]
 +
[[Category:Maráz László dramaturgi munkái]]
 
[[Category:Színpadra írt művek]]
 
[[Category:Színpadra írt művek]]

A lap jelenlegi, 2012. május 29., 19:27-kori változata

Juhan Smuul színművének rádióváltozata (1982)

Fordította: Bereczki Gábor

Rádióra alkalmazta: Fehérvári Győző

Zeneszerző: Tamássy Zdenko

Rendező: Török Tamás

Hangszeren közreműködik: Dám András és Virág Ferenc

Zenei rendező: Rónay István

Zenei munkatárs: Kutassy Ferenc

Technikai munkatárs: Kiss László és Borlai Kinga

Dramaturg: Maráz László

Szereplők:

Kihnui John, a zugkapitány – Kállai Ferenc

Linda, a szakácsnő – Szemes Mari

Mathilde, mosónő – Csongrádi Kata

Az admirális – Gera Zoltán

Jurnas, fedélzetmester – Őze Lajos

Vallin, kocsmáros – Greguss Zoltán

Schneider, kormányos – Szersén Gyula

Kerttunen kapitány – Turgonyi Pál

A Fortuna matrózai – Basilides Zoltán, Felvinczy Viktor, Szabronka József, Gömöri István, Hegedűs D. Géza, Karczag Ferenc és Peczkay Endre

Harmonikás – Suka Sándor

Klarinétos – Bánhidi László

A kalandos, fordulatokban gazdag történetben egy önjelölt hajóskapitány rátermettsége, helytállása, hűsége példázza egy kis nép hazaszeretetét.

1983.01.06. 19.15, Kossuth, (119 perc) Ism.:

1986. november 26, 19:15 Kossuth

1996.11.17. 22.00 Bartók