A világrádió a háborúban

A Rádiójáték wikiből

A VILÁGRÁDIÓ A HÁBORÚBAN

NEM A HARCOLÓ FELEK propagandahangörvényléseiről akarunk szólni, ne tessék megijedni. A műsorszóró rádió európai fennállásának 17-ik évében kapta a háborút, művészi fejlődésének megtorpanásának idején. Az úttörő első vezetőket ekkorra csaknem mindenütt felváltotta a második nemzedék, mely a rádióban inkább csak gépi közvetítőeszközt érzett önálló művészet helyett. Ezt az irányt segítette a hangfelvevő eljárások fajtáinak szaporodása és tökéletesedése is, mely a hadviselésnek nagyon kapóra jött. A harcteret így hangokban és helyszíni leírásokba be lehetett vinni a mikrofon elé, amivel a közvetíttető irány még jobban elhatalmasodott. A háború azonban művészi tekintetben mégis kívánt új feladatokat a műsorszóró rádióktól s ezzel kiemelte őket a holtpontról, noha a színvonalat általában alig növelte. Világszerte megállapították, hogy a háború folyamán időszerűségben nagyot nyert a műsorszóró rádió, de művészi magasrendűségben és önállóságban sokat vesztett. A harchoz vidám, erős és egészséges lélek kell, ezt pedig a rádió csak a szakadatlan, jóízű, nagy tömegeknek kedves derítő műsorral szolgálhatja. Derűt adni általában nehéz, magas színvonalon pedig egyenesen a legnagyobb művészeti feladatok közé tartozik. Hozzá e derűnek a háborúban nemzeti jellegűnek kell lennie. E nehézségek közepette mégis kitermelődtek új műsorszám-félék, új műsorszerkesztési irányok és ezeket érdemes megbeszélnünk, hiszen a háborús kultúrának érdekes és jellegzetes tünetei.

Különös játéka a sorsnak, hogy a háború során azok a rádiók múltak el, melyek katonai és háborús jellegű műsorszámokat a világrádióban először, még messze bent a békében adtak. A katonák órája, mely honvédműsor címen ismeretes, a lengyel és litván rádióban már a harmincas évek elején rendes heti műsorszám volt; a légoltalmi műsorszámokat pedig szintén a lengyelek kezdeményezték még a huszas évek végén és ők adták az első légoltalmi gyakorlati közvetítéseket is országos keretben. Ezek annakidején nagy feltűnést keltettek és nyomukon nyugateurópai államok is kezdtek ilyesmit.

A latin államok, az olaszok, franciák, spanyolok műsorszóró rádiózása a háború előtt a germánokénál alacsonyabb fokon állott. A háború nagyot emelt rajtuk is, elsősorban az olaszokon. A háborús rádiódrámában ma ők vezetnek. Sikerült nekik helyes művészi munkával jó katonahangjátékokat teremteniök, vígat, középfajút vegyesen. A háborús dalok kultúrája is elsőrangú náluk. Katonák órája jó vegyes műsorral mindennap van, ezenfelül külön adnak üzeneteket a harctérre és harctérről, külön a sebesülteknek és hadifoglyoknak. A franciák rádiója a nemzet átállítási erőfeszítések és a vesztett háború sebeinek gyógyítása jegyében dolgozik. Néhány jellegzetes műsorszámuk felsorolása jól érzékelteti ezt: „A nemzeti nevelés órája „, „A hazatért hadifoglyok segítése”, „Franciaország útjai”, „A franciacsaládnak”, „Hadifoglyainknak”, „Menekültjeink órája”, „Háború és diplomácia”, „Mikroteológia”, „Frontharocosok szólnak hozzátok!”, „Bizalom a hazában”.Ezek pedig mindennapos műsorszámok. Arról is nevezetes a francia rádió, hogy műsora a legtagoltabb, azaz ott vannak a legrövidebb műsorszámok. Megállapítás mindkét francia műsorcsoportra vonatkozik, tehát az állami állomások csoportjára , meg a magántársaságokra egyaránt. A spanyol nem rádiós nép; velünk és általában a fejlettebb rádiós országokkal való összehasonlításban messze elmarad a 17 spanyol állomás műsora, de azért emelkedett a polgárháború állapothoz képest. Több az egyházi műsorszám, több a nevelésügyi előadás, sok az olasz és elég bő a német zene. A „falange” nem foglal le magának annyi műsoridőt, mint gondolhatnók. A műsoron ma is, mint azelőtt, a zarzuela uralkodik, ez a tipikus énekes-zenés spanyol műfaj.

A német rádió teljesen a hadviselő nép tájékoztatása és szórakoztatása jegyében működik. Reggel 5-től éjfélutánig hírek, tájékoztatások, könnyűzenélések és dalolások megszakítatlan sora a németbirodalmi műsor. A drámát és a nem propaganda jellegű felolvasást csaknem teljesen elejti. A hároméves háború korábbi tipikus műsorszámai már csaknem mind eltűntek, így az igen ügyes propagandahangjátékok az angol világbirodalom történelméből, a sűrű harctéri helyszíni közvetítések is megritkultak. Híres háborús műsorszám volt valaha a katonák kívánsághangversenye, melyben hadijótékonysági célokra beküldött pénzösszegek fejében lehetett dalokat, zeneműveket előadatni; ez a kívánsághangverseny, melynek formáit a magyar rádió sikerrel átvette, a német rádióban már több, mint másfél éve nincs meg. Helyébe a vasárnap délben adott „német néphangverseny” került, igen változatos, mindig mutatós katonai ének- és zeneanyaggal, több zene- és énekkarral, a legkiválóbb szólistákkal. Felmerült a terv, hogy mintájára mi magyarok is rendezhetnénk tiszta magyar anyagból „magyar néphangverseny”-eket, vagy miután nálunk a „nép” jelző művészi vonatkozásban sokakban némi idegenkedést vált ki, magyar „Nemzeti”hangversenyeket. Németeknél is, angoloknál is jellegzetes mindennapi háborús műsorszám a dolgozó hadfelszerelési munkásság zenével való ellátása. A németek ezt „a déli munkaszünet vidám zenéje” címen adják; az angolok „music white you work” (munkaidő alatti muzsika) néven nyujtják, naponta kétszer is, ½12-kor és 16-kor. A németek derék és igen helyeselhető háborús műsorszáma „a harctéren lévő zeneszerzők művei”. Hogy a klasszikus muzsika után vágyódókat is kielégítsék, féléve már a Deutshlandsender alkonyattól, vasárnap reggel és délután is klasszikus műsort ad, leginkább német és olasz nagy zeneköltők vidámabb természetű műveiből. A birodalmi műsort 16 német állomás adja, de 20.15-től csak Boroszló, Grác, Bécs és esetleg még néhány más állomás működik, a tizenhat európai nyelven történő, idegeneknek szánt hírszolgálat 18 állomásról megy. A németek angol nyelven tizenegyszer, az angolok németül tizenötször beszélnek naponta. Még szorgalmasabb a szovjetorosz rádió, ez naponta harmincnégyszer beszél németül, ami a nap huszonnégy órájára elosztva valóságos szóözön. Mennél beljebb jutnak Szovjet-Oroszországba a németek, annál többet beszélnek a szovjetadók németül; e sok beszédnek eddig csak az az eredménye, hogy a németek vannak a Volgánál és nem a szovjethadak az Oderánál vagy az Elbénél. A németek kezdték a rövid jelmondatok adását, még a nemzeti szocializmus uralmának elején, a háború e jelmondatokat általánossá tette (nálunk: „Idézünk a magyar kötelesség aranykönyvéből”, a franciáknál: „L’Agenda spirituel de la France”, stb.). Mindmáig megtartotta a német rádió egy vasárnap reggeli még a nemzeti szocializmus kora előtti műsorszámát, melynek „Kincsesládikónk” a címe. Örökértékű német szavak és dallamok pompás egybeválogatása ez, mely ily értelemben eddig csodálatosan nem került másutt követésre, noha, mint mondottuk, a német rádió legidőállóbb, politikai rendszerváltozásokon át is megmaradó műsorjelensége. Egy ilyen magyar műsorszám az előbb említett magyar nemzeti hangversenyen nagyban elősegíti majd rádióműsorunk magyar arculatát. […] beosztásain nem sokat változtatott. Hullámhosszait három csoportba foglalta össze; az első csoport hazai, de csaknem teljesen polgári műsort ad, melyben a híreken kívül csak kevés szám emlékeztet a háborúra (ilyen például a hadi események magyarázata esténként 15 perc terjedelemben, ezt mondja a világsajtóban annyit idézett „angol rádió hírmagyarázója”; ilyen „A konyhafront”, mely a háziasszonyok délelőtti csevegéséből öltött hadiszínezetet); a második csoport végzi egy sereg rövidhullámú adással a propagandát a legkülönbözőbb nyelveken; a harmadik csoport (a korábbi London-Regional egy 100 kw-os rövidhullámú adóval) a brit katonák köszöntésével kezdi reggel és ezzel fejezi be éjfélután. Ebbe tartozik minden, amit mi általában katonai jellegű műsornak tartunk akár üzenő, akár tájékoztató vagy szórakoztató tartalommal. Az angol rádió mindig legtöbbre becsülte a tarka hangképsorokat, a katonák műsorai mindenkor ilyenek.

Az Északamerikai Egyesült Államok rövidhullámú rádiószolgálata minden európai nyelven ad propagandát, – újabban magyarul is – románul, tótul és bolgárul azonban nem. (Finnül, csehül, szerbül, horvátul és lengyelül is beszél.)

A magyar rádió hét katonai irányú műsorszámot is rendszeresített a háború folyamán (honvédműsor, a Vitézi Rend Zrinyi-csoportjának műsora, bajtársi rádiószolgálat, mely 100.000-nél több üzenetet közvetített már, a „beszél a front” című helyszíni közvetítéssorozat, a „honvédeink nótát kérnek”, a honvédkívánsághangverseny, a „magyar toll a magyar kardért”, sőt idevehetjük nyolcadikul még a levente műsort is). Velük az illetékes katonai hatóságok és a rádióhallgatóság elismerését egyaránt kivívta.

KILIÁN ZOLTÁN