„A világ legkisebb szerelme” változatai közötti eltérés

A Rádiójáték wikiből
34. sor: 34. sor:
  
 
Bartók, 2003. július 28., 23.11
 
Bartók, 2003. július 28., 23.11
 +
 +
 +
 +
== Kritika ==
 +
 +
Mit tesz egy jó cím! Az ember már úgy ül le a készülék elé, hogy no most valami szellemeset és csúfondárosat fogok hallani; most aztán jól fogok szórakozni. És a szerző — a hangjáték műfajának is jeles mestere — nem is hagy cserben. Egy szekérderékra való darabját, rádiójátékát s forgatókönyvét, humoros írását ismerjük (egy régebbi filmvígjátékát, Az elsietett szerelem címűt, holnap a tévé sugározza), a legtermékenyebb szerzők közé tartozik tehát — és mégis csökönyösen kitart egyetlen tárgy mellett Egy témájú író. Ez a téma — mint már a címek is jelzik — a szerelem. Vagyis, hogy nem pontosan az. A férfi-nő kapcsolat inkább, amely korántsem korlátozódik a kölcsönös eufória idilli állapotára. A mostani, az alcímben karikatúrának is jelzett hangjáték ugyancsak visszájáról mutatja be ezt a köteléket. Egy férj, akinek drámai vétsége az, hogy egyszer megcsalta feleségét, egyszerre észreveszi, hogy kisebbedni kezd. Először csak százhatvan centis lesz, majd törpe, azután arasznyi, bogár nagyságú, mikroszkopikus. Ezzel párhuzamosan férfiúi önérzete is zsugorodik, csökken, mígnem végül romokban hever. Ám meglepetésre kiderül, hogy alaptalanul. Felesége, aki korábban csak elviselte urát, annál jobban kezdi szeretni (sajnálni, istápolni, felkarolni) mennél picibb lesz. Végül — amikor már csak erős nagyítóval látható — még volt szeretőjével is hajlandó ölre menni érte. Groteszk? Mindenesetre jót mulatunk a szellemes szövegen (bár kétségtelen, hogy egy kissé túlbonyolított cselekménysor épül erre az egyetlen ötletre), de egyáltalán nem tartjuk képtelennek. Legalábbis a szerző filozófiai szemüvegén keresztül nézve nem. A kérdést ezerféleképpen variálva Gyárfás ugyanis mindig arról beszél, hogy a férfi-nő kötelékben, főként a házasságban az igazi úr, a kapcsolat fenntartója és irányítója — a nő. Egyértelmű matriarchátus, kedélyes, de határozott asszonyi zsarnokság uralkodik Gyárfás szatirikus világképében. És ehhez képest ez a most megismert játék sem képtelen, a szerző csupán az abszurdumig következetes önmagához. Így értelmezte a szöveget a rendező is, Marton Frigyes: nem abszurd drámának, de reális történetnek. Élvezte a lehetőséget, hogy a kisebbedő-zsugorodó ember különféle megjelenési formáit pusztán hangi eszközökkel könnyedén valószerűvé tudta tenni (a kiváló Kállai Ferenc is új oldaláról mutatkozott be cérnavékony egérhangjaival), de aggályosán került minden külsőleges humorforrást. Vagyis pontosan betartotta a játékszabályokat. Ettől a komolyan vett abszurditástól kezdett aztán a hallgató igazán jól szórakozni: no lám csak, mennyi alternatívája is van a szerelemnek!
 +
 +
 +
 +
Magyar Hírlap, 1970. augusztus (3.évfolyam 230. szám)
  
  
45. sor: 55. sor:
 
[[Category:Lóránd Lajos dramaturgi munkái]]
 
[[Category:Lóránd Lajos dramaturgi munkái]]
 
[[Category:Rádióra írt hangjátékok]]
 
[[Category:Rádióra írt hangjátékok]]
 +
[[Category:Lapok műkritikával]]

A lap 2019. július 23., 10:53-kori változata

Rádió-karikatúra

Írta: Gyárfás Miklós

Szereplők:

Az asszony - Váradi Hédi

A férj - Kállai Ferenc

A professzor - Major Tamás

Az apáca - Mezei Mária

Az elnök - Balázs Samu

A barátnő - Kállai Ilona

Zenei szerkesztő: Troszt Margit

Dramaturg: Lóránd Lajos

Rendező: Márton Frigyes

Bemutató: 1970. augusztus 17, 19:35 Kossuth

Ismétlés: 1970. dec. 28, 21.15,Petőfi.

1971. február 15., 18:10, Petőfi rádió

1996.09.04. 21:57- Petőfi

2000.november 8. 21.04 Petőfi Rádió

Bartók, 2003. július 28., 23.11


Kritika

Mit tesz egy jó cím! Az ember már úgy ül le a készülék elé, hogy no most valami szellemeset és csúfondárosat fogok hallani; most aztán jól fogok szórakozni. És a szerző — a hangjáték műfajának is jeles mestere — nem is hagy cserben. Egy szekérderékra való darabját, rádiójátékát s forgatókönyvét, humoros írását ismerjük (egy régebbi filmvígjátékát, Az elsietett szerelem címűt, holnap a tévé sugározza), a legtermékenyebb szerzők közé tartozik tehát — és mégis csökönyösen kitart egyetlen tárgy mellett Egy témájú író. Ez a téma — mint már a címek is jelzik — a szerelem. Vagyis, hogy nem pontosan az. A férfi-nő kapcsolat inkább, amely korántsem korlátozódik a kölcsönös eufória idilli állapotára. A mostani, az alcímben karikatúrának is jelzett hangjáték ugyancsak visszájáról mutatja be ezt a köteléket. Egy férj, akinek drámai vétsége az, hogy egyszer megcsalta feleségét, egyszerre észreveszi, hogy kisebbedni kezd. Először csak százhatvan centis lesz, majd törpe, azután arasznyi, bogár nagyságú, mikroszkopikus. Ezzel párhuzamosan férfiúi önérzete is zsugorodik, csökken, mígnem végül romokban hever. Ám meglepetésre kiderül, hogy alaptalanul. Felesége, aki korábban csak elviselte urát, annál jobban kezdi szeretni (sajnálni, istápolni, felkarolni) mennél picibb lesz. Végül — amikor már csak erős nagyítóval látható — még volt szeretőjével is hajlandó ölre menni érte. Groteszk? Mindenesetre jót mulatunk a szellemes szövegen (bár kétségtelen, hogy egy kissé túlbonyolított cselekménysor épül erre az egyetlen ötletre), de egyáltalán nem tartjuk képtelennek. Legalábbis a szerző filozófiai szemüvegén keresztül nézve nem. A kérdést ezerféleképpen variálva Gyárfás ugyanis mindig arról beszél, hogy a férfi-nő kötelékben, főként a házasságban az igazi úr, a kapcsolat fenntartója és irányítója — a nő. Egyértelmű matriarchátus, kedélyes, de határozott asszonyi zsarnokság uralkodik Gyárfás szatirikus világképében. És ehhez képest ez a most megismert játék sem képtelen, a szerző csupán az abszurdumig következetes önmagához. Így értelmezte a szöveget a rendező is, Marton Frigyes: nem abszurd drámának, de reális történetnek. Élvezte a lehetőséget, hogy a kisebbedő-zsugorodó ember különféle megjelenési formáit pusztán hangi eszközökkel könnyedén valószerűvé tudta tenni (a kiváló Kállai Ferenc is új oldaláról mutatkozott be cérnavékony egérhangjaival), de aggályosán került minden külsőleges humorforrást. Vagyis pontosan betartotta a játékszabályokat. Ettől a komolyan vett abszurditástól kezdett aztán a hallgató igazán jól szórakozni: no lám csak, mennyi alternatívája is van a szerelemnek!


Magyar Hírlap, 1970. augusztus (3.évfolyam 230. szám)