A rádió előre jelzi a földrengéseket

A Rádiójáték wikiből

A rádió előre jelzi a földrengéseket

Szőts Ernő, a Stúdió közszeretetnek és tiszteletnek örvendő lelkes vezető igazgatója még a mult év október 7-én az alábbi, feltünésre ugyancsak számottartható levelet közvetítette e sorok írójához:

A „Stúdió” tekintetes Igazgatóságának, Budapest.

Mint a rádiónak lelkes híve, közlöm, az alábbi eset, amely talán önöket is érdekelni fogja. Tegnap, október 4-én délután 5 óra 45 perckor (középeurópai idő), a gráci hullámhosszra állítottam be rádiókészülékemet. Ez alkalommal rövid hallgatás után, a készülékben szokatlan hangszinezetű, sem a légköri zavarokhoz, sem a helybeli dinamógépek által létrehozott zörejekhez nem hasonlító, időközönként jelentkező erős zörejek voltak hallhatóak. Ezek majd búgásszerűek voltak, majd pedig szaggatottan kattogó, rotyogó hangokban nyilvánultak meg. A zörejt eleinte a gráci leadóállomás hibájának tulajdonítottam és készülékemet más állomások hullámhosszaira állítottam be. Ennek ellenére e szokatlan, olykor feltünően hangos zörejek, rövidebb- hosszabb időközökben ekkor is jelentkeztek. Éppen ezért most már légköri zavarokat tételeztem fel s amikor ezek okai után kutatva ablakomon kitekintettem, míg csak szemeim a hegyek között az égboltot beláthatták, a légköri zavarok okozóinak semmi nyomára sem bukkantam. Még csak egy felhőfoszlány se látszott s mindenünnen a csillagok ezrei ragyogtak felém. A „rádiózást” tehát folytathattam.

A szokatlan zörejek olykor megint ismétlődtek. Egyszerre azonban egészen váratlanul, este 8 óra 45 perckor erős búgás hallatszott, ekkor azonban már nem a készülékből, illetve a hangszóróból, hanem a föld alól. Lábam alatt a talaj megingott, a ház tetőzetének gerendái ropogtak, a pohárszéken csörömpöltek a poharak. Földrengés volt!

A lökés csak néhány másodpercig tartott s többé nem ismétlődött meg. A rengést sem szél, sem egyéb légköri változás nem kísérte. Utána, még este tizenegy óráig hallgattam a rádiót, de a rengést megelőző szokatlan zörejek többé már nem jelentkeztek. És csak a fadding jelenség volt feltűnően gyakori.

A rádió tehát a földrengést előre jelezte.

Ma érdeklődtem aziránt, hogy a rengést mások és máshol is észlelték-e. Valóban, innen délnyugatnak, légvonalban tizenkilenc kilométernyire erősen érezték. Északnyugatra huszonnégy kilométernyire nem vettek észre semmit sem, viszont észak fele tíz kilométernyire a lökést ugyancsak nagy búgás előzte meg.

Megkülönböztetett tisztelettel

Nadoy, 1929 október hó 4.

Borsiczky Ottó, erdőigazgató

Ind. Severin (volt Krassószörénymegye), Románia.

U.I a földrengésről ide hírt máshonnan még nem kaptunk.

Ez a levél, hogy zsurnalisztikai szólással éljek, a szenzáció erejével hatott reám, mert elolvasásakor nyomban arra gondoltam, hogy abban az esetben, ha a rádióhullámokat vevő készülék, mint láttuk, a földrengéseket előre jelzi, úgy ennek különösen a földnek rengések által gyakran veszélyeztetett területein megbecsülhetetlen az értéke s a gyakran fellépő, a földrengések által okozott katasztrófák legalább nem járnának sokszor tízezrekre menő emberáldozattal. Ugyanis nem kellene mást tennünk, mint először is rendszeres megfigyeléseket végeztetnünk, hogy melyek és milyenek azok a jellemző zörejek, amelyek a földrengéseket megelőzik s ezáltal azok közeledtét már órákkal hamarabb nekünk hírüladják. Másodszor pedig, ha földrengések közeledét a rádióban jelentkező jellemző zörejekből megállapítottuk, különösen a nagy katasztrófák által, az úgynevezett törési vonalak mentén sokszor meglátogatott vidékek népes gócpontjain állandó megfigyelési állomásokat állíthatnának fel, amelyeken a jellemző zörejek fellépte pillanatában riadójelzéseket adnának le s így az emberek még idejében menekülhetnének a házuk falai közül.

Ha ilyen roppant fontos és életbevágó lehetőségek ellenére Borsiczky Ottó levelét csak ma hozom nyilvánosságra, ennek két oka van. Először is fontolóra kellett venni, hogy egyáltalában lehetséges-e az, hogy mint az adott esetben is – bizonyos szokatlan s minden más zörejtől jól megkülönböztethető módon jelezze a földrengés közeledtét, másodszor ha igen, úgy az idevágó irodalom ad-e a Boriczky-féle megfigyeléshez hasonló esetről hírt. Mingyárt előrebocsátom, hogy az első kérdésre igennel felelhetünk, a másodikra azonban határozott feleletet nem adhatunk, mert bár sem napilapokban, sem folyóiratokban és szaklapokban hasonló eset leírására eddig még nem bukkantunk, ez nem zárja ki, hogy valamely figyelmünket elkerült sajóorgánumban vagy szakmunkában ilyenről említés ne történt volna. Éppen ezért arra kérjük a „Rádióélet” olvasóit, hogyha a Borsiczky-féléhez hasonló jelenséget valamikor észleltek vagy külföldi irodalomban ilyenről olvastak volna, arról bennünket értesíteni szíveskedjenek

Hogy a földrengésekkel kapcsolatban miként jöhetnek létre magát a földrengést előre jelző zörejek, lapunk következő számában igyekszem megmagyarázni.

Mindenesetre azonban már most kedves kötelességünknek tartjuk Borsiczky Ottó erdőigazgató úrnak köszönetünket kifejezni nemcsak a rendkívül érdekes megfigyelésének szíves közléséért, hanem a jelenségnek a komoly és körültekintő természettudóst jellemző leírásáért is.

Dr. Massány Ernő