A rádió és a távolbalátás nem szüntetheti meg a nyomtatott ujságot. Milyen lesz az ujság 50 év múlva?

A Rádiójáték wikiből

RÁDIÓ UJSÁG

MŰSZAKI KÉPES HETILAP

II. évfolyam 1930 szeptember 13. 37.szám

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nosice, Fő ucca 76.szám, I.emelet

Főszerkesztő: Meisl Lajos

Előfizetési ár: egy évre 100 Kc, félévre 50 Kc., negyedévre 20 Kc.

A rádió és a távolbalátás nem szüntetheti meg a nyomtatott ujságot

Milyen lesz az ujság ötven év mulva?

A kérdés, hogy ötven év mulva lesz –e egyáltalában mai értelemben vett ujság, annyira kézenfekvő hogy mind gyakrabban foglalkoztatja már a szakembereket. Hiszen már ma is megvan a beszélőujság, mert mi más volna a rádió hirközvetítése és a drótnélküli képátvitel is olyan letagadhatatlan tény, amellyel számolni kell. A távolbalátás és a filmek távolba való közvetítése olyan találmányok, melyeket kétségtelenül még javítani és tökéletesíteni kell, de mégis megvannak! A beszélő- és filmujság utban van!

Husz vagy harminc év mulva, de esetleg már előbb is olyan vevőkészülékek lesznek otthonunkban, amelyek lehetővé fogják tenni, hogy a fontos eseményeket necsak halljuk, hanem lássuk is. Mindenki résztvehet majd egy olyan ünnepségen, melyet Európa akármelyik távoli pontján rendeznek és pár perccel később végignézhet és hallgathat majd akármilyen ausztráliai vagy délamerikai eseményt is. A kombinált távolbalátó és halló készülékek alig lesznek nagyobbak a mai rádióvevőkészülékeknél és olyan egyszerűek lesznek, hogy minden gyerek játszi könnyedséggel kezelheti majd őket.

David Sarnoff, a Rádió Corporation of America elnöke a Newyork Times egyik legutóbbi számában a televíziónak még további lehetőségeiről ír. Meg van győződve arról, hogy sikerülni fog az eseményeket szóban és képben nemcsak azonnal közvetíteni, hanem a fontos eseményekről a hangosfilmhez hasonló felvételek is fognak készülni, amelyek olyan időpontban fognak készülni, amelyeket olyan időpontban fognak a távolbalátó- és hallókészülékeken közvetíteni, amikor a dolgozó ember is ráér majd azokat otthonában végignézni és hallgatni, tehát leginkább az esti órában és nemcsak az esemény megtörténtekor. A rádió-ujság tehát mindjobban tökéletesedik és hamarosan a brazíliai őserdők felkutatásáról szóló rádióelőadást az előfizetők nemcsak hallgatni fogják, hanem látni is, talán az eredeti szinekben is.

Prestoa Beazell, a kitünő amerikai ujságkiadó, aki huszonhét éven át egyben a legnagyobb lapok riportere is volt, ezzel szemben azon a véleményen van, hogy a következő századok ujságja alig valamiben fog különbözni a mai hírlapoktól. Valószínűnek tartja azonban, hogy az ujságok példányszámát az Egyesült Államokban már nem nagyon fogják emelni tudni. Átlag minden amerikai család két ujságot vesz meg naponta, ami már teljesen fedezi a szükségletet. A példányszám kisebb mértékű további emelkedésének valószínűleg kisebb vidéki lapok fognak áldozatául esni, hiszen 1924 óta az Egyesült Államokban már hetven ilyen kisebb lap szűnt meg.

A londono Daily Expresss főszerkesztője, R D. Blumenfeld, aki a kózelmult napokban előadást tartott a sajtő jövőjéről, szintén azt várja, hogy az ujságok száma csökkenni fog. A kisebb ipari üzemekhez hasonlóan, a kis példányszámban megjelenő lapokat is magukba fogják olvasztani a nagy lapkoncernek. Angliában 1980-ban bizonyára kevesebb lap fog megjelenni, mint ma, ezzel szemben azonban a lapok óránként uj kiadást fognak adni és nagyobb lesz a terjedelmük is, amely közel fog járni a hatvan oldalhoz. A hírlapok állandóan jobbak és nívósabbak lesznek, még pedig olyan arányban, ahogyan a lakosság általános műveltsége is fokozódik. Blumenfeld tapasztalata szerint Angliában szívesebben vesznek drágább áron jó ujságot, mint olyan olcsó lapot, amely nem tart mindenben lépést a kor követelményeivel. – Ezt néhány évvel ezelőtt állapította meg egy uj-lapalapításnál. Eleinte félpenyért árusította a lapot, amely azonban az olcsó ár ellenére nem talált visszhangra a közönségnél. Amikor azután tetszetősebb külsőt is adtak a lapnak és nagyobb terjedelemben jelent meg, lényegesen fellendült a lap, noha most már egy penny volt az ára.

Blumenfeld azonban nemcsak a lapok szellemi standardjának és kulturális nívójának javulását jósolja, hanem technikai tökéletesedését, különösen a fotoriportok fejlődését is. Szerinte ötven év mulva már a néhány ezer kilométer távolságban felvett fényképeket azonnal a mai szedőgépekhez hasonló készülékbe lehet majd közvetíteni és ezek a gépek azonnal nyomtatott képeket fognak készíteni. A nyomtatás Blumenfeld szerint különben is erősen fog fejlődni és minden lapnak lesznek színes képes melléklapjai. Feltétlenül fognak találni előbb-utóbb olyan eljárást, amelynek segítségével óránkint legalább 35.000 többszinű nyomást lehet majd készíteni egyetlen nyomási eljárással és ennek az uj gépnek a feltalálója vagyont fog keresni.

A nyomtatott ujság aligha fog megszünni, amíg emberek lesznek, akik olvasni tudnak. Hiszen az ujság ma már jóval több, mint a hírek egyszerű közvetítője. Az ujság ma milliók szellemi kapcsolatát és az egyénnek barátját és tanácsadóját jelenti.

Tény az, hogy a közeljövő tökéletesebb rádiója konkurrenciát jelent az ujságok számára. Az ujságkiadás szakemberei nem is kicsinylik le a kinematográfia és hangos ujság jelentőségét, mégsem féltik azonban a sajtót. A nyomtatott ujság lényege egészen más, mint a rádió-ujságé. Bár mindkettőnek a hírszolgálat a fő célja, mégis ugy különböznek egymástól, mint a könyv és a színház és szinte kiegészítik egymást. A rádiónak és a távolbalátásnak megvan az az előnye, hogy gyorsabb, mint a nyomtatott ujság. Miután azonban a rádió csak a tényeket közölheti, a közönség pedig a részletekre, a véleményekre és a kommentárokra is kíváncsi, a rádió-hírszolgálat végeredményében felkelti az érdeklődést a nyomtatott ujság iránt. Meg fogják venni a nyomtatott tudósítást olyan eseményekről, amelyeket pár szóval hallottak a rádióban és meg fogják venni a nyomtatott képeket, emelyeket a távolbalátó készüléken csak futólag láttak. Futólag: ez jellemzi a kinematográfiai és rádióujságot a nyomtatottal szemben és ez a szerencséje a sajtónak. És mivel végül a rádió és távolbalátó készülék csak a legfontosabb esmények közvetítésére szorítkozhat, a közönség azonban sok minden másra is kíváncsi, a telerádiofon sohasem fogja pótolni a nyomtatott ujságot.

GRAMOFON

Hat-hét esztendő előtt, mikor a rádió terjedni kezdett, igen sok szakember a gépzene végét jósolta. Maga a feltaláló Edison, bár sohasem mondta, valószínűleg szintén tartott tőle, hogy az ifju óriás legyőzi az ő kedves találmányát, a gramofont, különben nem lenne érthető, miért ócsárolta annyira a rádiót, amint azt több akkori lapban megjelent nyilatkozatai bizonyítják. Az éter hullámain mindenhová elszálló természetes emberi hang, mely a studióban éneklő élő művészektől származott, maga szülte azt a véleményt, hogy ezután senkinek sem kell majd a gépi zene, melyet akkor kizárólag a gramofón képviselt. A nagy gramofóntársaságok félelmükben siettek a híres énekesek szerződésébe belevenni azt a pontot, hogy rádióban énekelniök nem szabad. (Ezt a pontot azóta sem törölték!) Arra a gondolatra akkor, hogy a rádióban gramofón lemezeket játszanak, senki sem jutot, de nem is juthatott, mert az akkori gramofón zenei produkciója meg sem közelítette a mait. A tölcséres, nátháshangu „zenei konzervdoboz”, a gramofón sorsa bizony aggasztónak látszott, de a próféták, mint sokszor, ezuttal is tévedtek.

A rádióban egyszerre olyan hatalmas tömegek vettek részt, hogy soha más találmány nem teremtett oly rövid idő alatt hasonló nagy üzleti lehetőségeket. Az üzlet pedig megmozgatta a tőkét, melynek éltető ereje egyszerre a technikusok, konstruktőrök százezreit serkentette munkára: tökéletesíteni a rádióban mindazt, ami arra szorul. A hangszóró kérdést a rádiótechnika hat esztendő alatt eljuttatta a mai tökéletesnek mondhjató elektródinamikus hangszóróig. A rádió stúdióban szorgalmas munka folyt a hangreflexek legkitűnőbb kihasználására. Mindezt figyelte a gramofón világ, sőt a legtöbb gramofónszerkesztő technikus maga, mint rádiótechnikus működött. Egyszerre csak felvetődött az ötlet, hogy a gramofón felvételeket szintén elektromos úton, a mikrofónon át eszközöljék az addigi hangfelfogó tölcsérek helyett. Ez adta meg a döntő lökést a mai modern gramofónipar uj fejlődésének. Nemsokára, körülbelül három-négy esztendővel ezelőtt piacra került a „Pick up”, az elektromos gramofóntű, vagy „elektromos hangdoboz”, melynek segítségével a rádió vevőgép és a gramofón egyesültek. Egy csapásra a gramofóniparnak sok millió vásárlója akadt a rádióamatőrök hetvenmilliós táborából. Ma pedig oly arányban nő a gramofónpiac közönsége, amint nő a rádiózók tábora. A prófétáknak nem volt igazuk. A gramofón nem szorult a háttérbe a rádió mellett, mert a rádió hatalmas technikai fejlődését okosan kihasználta. Ma a rádióval foglalkozó lapoknak uj munkaterületet jelent a rádió és a gramofón viszonyának állandó figyelemmel tartása. Sok ezer rádiózó érdeke kívánja, hogy valaki kellő időben figyelmeztesse oly technikai ujdonságokra, melyek a rádió és a gramofón együttes használatát teszik lehetővé. Ma nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy csak olyan rádiógépet érdemes vásárolni, mely a „Pick up”, az elektromos hangdoboz használatát lehetővé teszi és viszont csakis oly gramofónt, melyre a „Pick up” felszerelhető. Aki nem így tesz, az előbb-utóbb a saját kárán okul. A rádió stúdiójában a közkedvelt garmofónlemezek az élő művészek komoly konkurrensei. Egy-egy gramofón hangverseny a studióban a leghatalmasabb gramofónlemez-bemutató. A rádiógramofónhangversenyek óriási hallgatóságából bizonyos százalék mindig vásárlóvá válik, a reklám hatásainak tapasztalati törvénye szerint. Ennek a nem megvetendő létszámu közönségnek tájékoztatása elsőrendű kereskedelmi érdekeket szolgál.

A Rádió Ujság hasábjain Gramofón cím alatt külön helyet és figyelmet szentel e kérdésnek.

"category":"uncategorized"