A nő és a rádió

A Rádiójáték wikiből

A nő és a rádió

Férfimunka-e a rádió nagy elterjedése és szédítő népszerűsége?

Ha a rádiómérnököket nézzük: igen.

Ha az előfizetők családjait és a rádióhallgatási szorgalmat nézzük: nem.

Férfiak kiagyalhatták, kifejleszthették a rádiót, naggyá a nők tették. A nők, kiknek lelke minden technika iránt közömbös a világ kezdete óta, a sütési-főzési és ruhatisztítást kivéve. A nők nem találták volna sohasem ki az autót, de a legszebb kocsik nekik készülnek. Sohasem varázsoltak volna rádiót a világra, de ma jórészben ők jelentik a rádióhallgatók birodalmát. A rádiózás kezdeti korszakában, midőn kísérleti műhely sarkához hasonlított telepeivel, összevisszafutó drótjaival minden rádiókészülék a nő veleszületett gépisztonyával, vagy mondjuk, közömbösségével nézte a rádiót. A keresések, ide-odakapcsolások, a sok tekercselés idegen dolog, sőt ellenszenves valami a nőnek, ő a készet, a könnyűt, a befejezettet akarja.

Ma a rádió eszményi szolgája már a nőnek.

Először is nem kell vele bíbelődni. Csak egy kézmozdulat és a hangverseny már ott is van a lakásban. Nem kell a férfitől kérdezni semmit.

Másodszor a modern vevőkészülék külsőre elvesztette minden gépi jellegét; elegáns, újszerű bútor, a szoba dísze. Nem csinál rendetlenséget, sőt a háziasszony büszkesége.

Harmadszor a rádió egész nap szórakoztat. Ideális barátnő, ki lehet belőle szedni mindent, anélkül, hogy tartani kellene a pletykáitól. Mikor unatkozik a nő, menten trubadurt játszik a rádió neki. Ha mint barátnő elég volt belőle, udvarlóvá válik. Tudja a piaci árakat is, szerelmi kérdésekben nem riad vissza a döntő szótól, sőt a biztos boldogságban ülők előtt megtárgyalja a mások boldogtalanságát, amit oly jó és borzongtatóan kellemes nyugodt révből hallgatni. Konyharecepteket is tud a rádió, ért a csecsemőápoláshoz és minden divatos dalra megtanít.

Negyedszer elintézi a gyermekeket. Nem szükséges olyan kínosan vigyázni rájuk többé, az ember fülükre teszi a kagylót és végezheti a dolgát. A jó műsor leszegezi és csendben tartja az apró népet.

Ötödször egy kis tánc sokkal könnyebben akad látogatás esetén. Nem könyörgünk többé senkinek, hogy üljön zongorához. Hamar találunk valahol az éterben táncmuzsikát, adódik valamelyik szomszéd országban mindig ilyesmi, ha a hazai állomás egyébbel foglalkozik; máris tangóznak a párok. A gramofónból pedig komoly házizenekart csinál a rádió.

Hatodszor minden házimunka hasonlíthatatlanabbul könnyebb rádió mellett. A nők ajka megdalosodik, vidámak egész nap. Még mogorva férjek esetében is.

Hetedszer vidámak akkor is, ha az a haszontalan férj elcsavarog valahova. Mióta rádió van, nem unatkoznak otthon az asszonyok este egyedül, régebben sírtak, haragudtak kimaradó uruk miatt, ma operát meg cigányzenét hallgatnak és rácsodálkoznak hazatérő férjükre:—Már ilyen korán itt vagy édes?! Alig most kezdték csak a cigányzenét! Olvass egy kicsit még, olyan gyönyörűen húzzák!

Folytathatnám még vagy ötven pontig, de hiszen az elmondottak már meggyőztek mindenkit arról, hogy a rádió modern háziáldás, minden nő aki ismeri, lelkes híve. Aki pedig még nem ismerné, annak igazán ez a legszolidabb, legtisztességesebb és legérdekesebb ismeretség.

Kilián Zoltán