A magyar néprádió története

A Rádiójáték wikiből

Néprádió Magyarországon készítette: Albóci Marcell

2007. június 20.

A magyar néprádió története
Az első rádióadók nem műsorközlési célokra készültek, sőt nem is voltak alkalmasak emberi hang vagy zene továbbítására. Az jellemzett eszköz az úgynevezett szikratávíró, mely szikrakisülésekkel létrehozott csillapodó rezgésekkel működött – morze jeleket lehetett vele továbbítani - , ahogy azt az elnevezése is jól mutatja. Fontossága a hajók és a parti állomások közötti kapcsolattartásban rejlett, később a hajó-hajó közti kommunikációra is képessé tették.
A műsorszórás két zseniális gondolat szintéziseként jöhetett létre.

Az egyik a műszaki találmány maga, ez a rádió, amely többek között Herz, Marconi, Slaby és Popov munkájának eredménye; a másik elem a műsorterjesztés és szórás szükségességének felismerése.

1893. február 15-én kezdte meg működését Budapesten a Telefonhírmondó, amely Puskás Tivadar találmánya. Puskás a telefonban találta meg azt az eszközt, amely hatékony a sugárzott műsor „házhoz szállításában”. Az ezredfordulóra már 7000 előfizetővel büszkélkedhetett. Az addigra csaknem 1200 kilométer hosszúságú vezetékrendszer és a technika kezdetlegessége miatt ekkor még nagyáramú mikrofonokat kellett működtetni és a bemondóknak meglehetősen hangosan kellett felovasniuk, hogy a jel minősége megmaradhasson ezen a távolságon is. A Telefonhírmondó a második világháború végéig működött.
A műsor összetételét példázandó, íme annak néhány eleme az 1897-es napirendből:
9:30 bécsi és külföldi hírek, éjjel érkezett táviratok, hivatalos lapok közlései
10:00 tőzsdejelentés
10:30 hírszemle

és így tovább. A nap végéig tőzsde jelentések, színházi- és helyi hírek, országgyűlési és vidéki hírek, érdekes tárcacikkek felolvasása követte egymást. Késő délután angol, francia és olasz nyelvű, oktató műsorok, majd este hét órától az Operaház vagy a Népszínház előadása zárta a közvetítést.

A szikratávíró összeköttetései kohérerrel – elektromos hullámvevő – működtek. 1904 például ez még üzembiztosnak számított. Majd az igazi előrelépést a detektor feltalálása jelentette. Az első detektor elektrolitikus alapon működött, feltalálója után Schloemilch-cellának nevezték. Ám a higított kénsav használata és a telepek szűkössége miatt rövid ideig bizonyult csak életképesnek. 1906-ra a kristálydetektor – alapvetően ez ún. tűs dióda - vált használatossá, amely már telepek nélkül működött. Mivel a magyar ipar egészen 1925-ig nem volt felkészülve annak gyártására, csak néhány lelkes amatőr rendelkezett csöves készülékkel. Az említett eszközzel, megfelelő antenna segítségével néhány angol, francia és német adó is fogható volt. Használata körülményes volt, mert a volfram fűtőszálas csövek izzításához 4V mellett 0,5 A áramerősségre is szükség volt.
A Telefongyár titokban már 1917-ben elkezdte katonai adó-vevők gyártását, melyekbe már akkor hazai gyártású elektroncsöveket szereltek, azonban stratégiai megfontolásból ezek nem voltak elérhetők a civil lakosság számára.

Az első rádióadás Európában 1914. március 18-án hangzott el Laakenben, Belgiumban.

Az Egyesült Államokban pedig hat évvel később, 1920-ban Pittsburg-ben.

A gyártás története:

1874-ben kezdte működését az első szakvállalat, az Egger B. távírda felszerelési és elárusítási üzlet. Később ebből alakult az Egyesült Villamossági Rt, mely megszerezve az amerikai Western Electric szabadalmainak használati jogát, megkezdte Magyarországon az izzólámpa gyártást. A cég sikereit bizonyítandó, az izzólámpa részleg önállósult, és 1889-ben Villanyos Izzólámpa Gyár Rt. néven folytatta működését. A Western Electric-el és az International Telephone and Telegraph Corporation-nel kötött újabb szerződések nyomán 1901-ben kivált a cégből a mechanikai részleg - amelyen belül a Telefon és Távírda Főosztály is működött – és így, egymillió koronás alaptőke emelést követően megalakult az Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt.

Minderre válaszul 1913. június 1-jén a bécsi izzólámpa gyáros Kremeneczky János megnyitotta Budapesten a Magyar Wolframlámpa gyárat. Ez a későbbi Orion jogelődje. Kremeneczky már 1923-tól gyártott elektroncsöveket Bécsben, majd a magyar műsorszórás terjedése arra ösztönözte, hogy Budapesten is folytassa a fejlesztést.

A Magyar Wolframlámpa gyár 1925. november 20-án kapott engedélyt „rádiókészülékek és azok lényeges alkatrészeinek” előállítására és forgalomba hozatalára. Ettől az évtől kezdve hozta forgalomba termékeit Orion márkanéven.

A második világháború után, annak pusztítása nyomán mintegy tíz évvel esett vissza a hazai rádiógyártás. A Remix gyár régi, Tűzoltó utcai üzeme teljesen eltűnt egy bombatalálatot követően, A Philips és Siemens rádiószerelő üzeme is teljesen megsemmisült, egyedül az Orion gyár maradt többé-kevésbé sértetlen, így itt indulhatott meg újra a gyártás 1945-ben.

Az 1945-48-as három éves terv során kisebb-nagyobb mértékben minden korábbi gyárban

folytatódott a munka. Ám a háború miatt elmaradt fejlődés következtében mindenhol az azt megelőző típusokat gyártották.

1948-ban néprádió programot hirdetett a kormány, melyben az Orion és a magyar Philips vett részt.

A 3+1 csöves „kisszuper” vagy „népszuper” vevőkészülék gondolata már 1946-ban felmerült, a tárgyalások azonban csak 1948 nyarán vezettek eredményre. 1949 márciusára 2000 darab előállítását jósolták a szaklapok.

„Valamikor a „népi” elnevezés valamilyen silány árunak elkendőző fedőneve volt, ma már egészen mást jelent: a közösség legjobb kiszolgálását. A most megjelent Népszuper is büszkesége a demokráciának, olyan jól sikerült, értékes típus. Műszaki adatai önmagukért beszélnek: érzékenysége (bár 100 mikrovolt az előírás) 10 mikrovolt körül van, tehát a nagyszuperrel egyenrangú. Szelektivitását 6 jól méretezett rezgőkör biztosítja, ugyanakkor hangjósága is kitűnő, mert hangfrekvenciás része 100-6000 c/s között egyenes (gramofoncsatlakozás van), és a valóságban még ennél is jobb. Hangteljesítménye 2 watt felett van a kimenőtrafó szekrény oldalán mérve. A szokásosnál kisebb a hálózati zavarkomponens, csövei 2 darab ECH 21, EBL 21.

A frekvenciasávja olyan, hogy a koppenhágai egyezmény alapján kiterjesztett sávot már magában foglalja (1600-50 kc/s). Gerjesztett hangszórója van (gerjesztőáram 60 mA), skálalámpája, tölgyfadoboza pedig az akusztikai követelményeknek megfelelő. Szerelése olyan, hogy mindenhez hozzá lehet férni. Középfrekvenciája 466 kc/s. A sávszűrő egységek árnyékoló serlegben vannak elhelyezve. A készülék fogyasztása 50-55 W.” - írja egy korabeli szaklap a 115/A típusról.

Ám az 1949-es államosítást követően már csak az Orion gyártott rádiót, ám 1950-ben is főleg az 1939-es modellt forgalmazták, amely két kivitelben készült hálózati illetve telepes használatra. Ez a néprádió fix hangolású volt, így a két országos AM rendszerű adó műsorát fogta (Kossuth és Petőfi). Ugyancsak 1950-re tértek át az említett készülék bakelit és alumínium kávájáról, a szebb kivitelű fadobozos változatra. Ennek folytán kapta az Orion készülék a 115-ös jelzés helyett a 115/A jelölést. Az évben 80.000 darab készült az új változatból, melyek egyenként 300 Ft-os áron kerültek forgalomba. A nagyobb kapacitás elérése érdekében a gyár átkölözött a mai, Kőbányán található telephelyére, ahol így 1951-re elérhette a 116.000-res darabszámot.

Bedolgozó cégek hiányában egészében az Orion gyárnak kellett elkészítenie a rádiókat az utolsó csavart is beleértve.

Minőségüket jellemzendő, a mai napig működnek a régi készülékek Magyarország néhány otthonában, főleg az idősebb korosztálynál.