„A lemezlovas” változatai közötti eltérés

A Rádiójáték wikiből
13. sor: 13. sor:
 
Dramaturg: Maráz László
 
Dramaturg: Maráz László
  
A lemezlovas szerepét Haumann Péter alakítja
+
A lemezlovas szerepét Haumann Péter alakítja.
 +
 
 +
 
 +
 
 +
== Tükör, 1977.07.09 ==
 +
 
 +
 
 +
Ismétlésben hangzik el egy másik adás, melyet akár Haumann Péter jutalomjátékának is tekinthetünk. Momo Kapor A lemezlovas című darabja talán azért is lett annak idején nálunk oly népszerű, mert Haumann kitűen megelevenítette a luxemburgi rádió staílusában deklamáló, ripacskodó, cinikus és szentimentális disc-jockey figuráját, aki miközben a reklámok “kikiáltásával” meg-megszakítja a műsorát, egész megfáradt, kiürült életét is felpanaszolja a hallgatóknak. (IX 2. péntek, Kossuth 21.56)
 +
 
 +
 
 +
== Film, Színház, Muzsika 1975.01 ==
 +
 
 +
 
 +
Az ízlés, a divat változása olyan folyamat, amelynek tükrében korok, korszakok, emberi sorsfordulók mutathatók meg. Különösen, ha valaki szerencsés, tehetséges kézzel nyúl a témához. És Momo Kapor jugoszláv író ezt tette, amikor egy ma negyvenéves lemezlovas hatvanperces műsorában a könnyűzene három évtizedes, a tömegdaloktól az érzelmes slágereken át a beatig ívelő ízlésváltozásaival párhuzam osan egy látszatra sikeres, valójában azonban vívódásokkal teli életet mutato tt be. Virtuóz könynyedséggel vonja be a legmodernebb, a slágerlistát vezető zeneszámok segítségével hallgatóját a téma bűvkörébe, majd egy a régi időkre, a lemezlovas viselt dolgaira emlékeztető hallgatói levél segítségével bontja ki a monodrámát. S ha ebben nem is tud olyan általánosságoknál többet mondani, mint például, hogy a gyenge jellem végül törvényszerűen kiárusítja, eladja önmagát, tehetségét, magával a gondolat felvetésével, a disc-jockey lelkiismeret-vizsgálatának, kiábrándult életérzése gyökereinek feltárásával is figyelmet kelt. Ha csak sok és jó könnyűzenét, könnyűzenei részletet kaptunk volna ebben a késő esti órában, az is elegendő lenne, hogy elismeréssel szóljunk erről a Spiró György gördülékeny fordításában elhangzott egyéni hangvételű monodrámáról. De Pós Sándor rendező Kelemen László zenei munkatárs kitűnő segítségével az illusztrációs anyagot olyan drámai érzékkel kezelte, az akusztikai színeket olyan érzékenységgel keverte ki, hogy az önmagában csalódott ember belső vívódása mély és távoli visszhangot kelthetett azokban a hallgatókban is, akik csak a slágerek kedvéért tartották nyitva készüléküket. Ebben nagy érdemei vannak Haumann Péternek is, aki a fölényes, hetykén vidám, behízelgő konferálástól a reklámszövegek bemondásán át a személyes, bensőséges emlékezésig minden hang- és érzelem regiszterben villódzóan sokszínű tehetséggel játszotta el, vagy inkább varázsolta elénk a lemezlovast. Ha egy színész divatba jön — mint ahogy Haumann most egyaránt élvezi a rendezők és a közönség kegyeit —, rendszerint modorossá válik, ismételni kezdi önmagát. Ezúttal is öröm volt hallani, hogy ez a pompás karakterszínész minél több és minél változatosabb feladatokat kap, annál jobban kiteljesíti egyéniségét és a legkülönfélébb műfajokban is képes újat, érdekeset felmutatni, a mű lényegére tapintó alakítást nyújtani. Rutinja helyett a még kiaknázatlan tartalékaiból él.
 +
 
 +
Barta András
  
 
[[Category:Magyar rendezésű hangjátékok]]   
 
[[Category:Magyar rendezésű hangjátékok]]   
21. sor: 36. sor:
 
[[Category:Pós Sándor rendezései]]
 
[[Category:Pós Sándor rendezései]]
 
[[Category:Rádiómonológok]]
 
[[Category:Rádiómonológok]]
 +
[[Category:Lapok műkritikával]]
  
 
Ismétlés: 1992.10.10. Kossuth URH 17.05
 
Ismétlés: 1992.10.10. Kossuth URH 17.05

A lap 2019. július 23., 11:07-kori változata

Petőfi Rádió

1975. június 26. 20:28-21:21

Rádiószínház

Momo Kapor rádiójátéka

Fordította Spíró György

Rendező: Pós Sándor

Dramaturg: Maráz László

A lemezlovas szerepét Haumann Péter alakítja.


Tükör, 1977.07.09

Ismétlésben hangzik el egy másik adás, melyet akár Haumann Péter jutalomjátékának is tekinthetünk. Momo Kapor A lemezlovas című darabja talán azért is lett annak idején nálunk oly népszerű, mert Haumann kitűen megelevenítette a luxemburgi rádió staílusában deklamáló, ripacskodó, cinikus és szentimentális disc-jockey figuráját, aki miközben a reklámok “kikiáltásával” meg-megszakítja a műsorát, egész megfáradt, kiürült életét is felpanaszolja a hallgatóknak. (IX 2. péntek, Kossuth 21.56)


Film, Színház, Muzsika 1975.01

Az ízlés, a divat változása olyan folyamat, amelynek tükrében korok, korszakok, emberi sorsfordulók mutathatók meg. Különösen, ha valaki szerencsés, tehetséges kézzel nyúl a témához. És Momo Kapor jugoszláv író ezt tette, amikor egy ma negyvenéves lemezlovas hatvanperces műsorában a könnyűzene három évtizedes, a tömegdaloktól az érzelmes slágereken át a beatig ívelő ízlésváltozásaival párhuzam osan egy látszatra sikeres, valójában azonban vívódásokkal teli életet mutato tt be. Virtuóz könynyedséggel vonja be a legmodernebb, a slágerlistát vezető zeneszámok segítségével hallgatóját a téma bűvkörébe, majd egy a régi időkre, a lemezlovas viselt dolgaira emlékeztető hallgatói levél segítségével bontja ki a monodrámát. S ha ebben nem is tud olyan általánosságoknál többet mondani, mint például, hogy a gyenge jellem végül törvényszerűen kiárusítja, eladja önmagát, tehetségét, magával a gondolat felvetésével, a disc-jockey lelkiismeret-vizsgálatának, kiábrándult életérzése gyökereinek feltárásával is figyelmet kelt. Ha csak sok és jó könnyűzenét, könnyűzenei részletet kaptunk volna ebben a késő esti órában, az is elegendő lenne, hogy elismeréssel szóljunk erről a Spiró György gördülékeny fordításában elhangzott egyéni hangvételű monodrámáról. De Pós Sándor rendező Kelemen László zenei munkatárs kitűnő segítségével az illusztrációs anyagot olyan drámai érzékkel kezelte, az akusztikai színeket olyan érzékenységgel keverte ki, hogy az önmagában csalódott ember belső vívódása mély és távoli visszhangot kelthetett azokban a hallgatókban is, akik csak a slágerek kedvéért tartották nyitva készüléküket. Ebben nagy érdemei vannak Haumann Péternek is, aki a fölényes, hetykén vidám, behízelgő konferálástól a reklámszövegek bemondásán át a személyes, bensőséges emlékezésig minden hang- és érzelem regiszterben villódzóan sokszínű tehetséggel játszotta el, vagy inkább varázsolta elénk a lemezlovast. Ha egy színész divatba jön — mint ahogy Haumann most egyaránt élvezi a rendezők és a közönség kegyeit —, rendszerint modorossá válik, ismételni kezdi önmagát. Ezúttal is öröm volt hallani, hogy ez a pompás karakterszínész minél több és minél változatosabb feladatokat kap, annál jobban kiteljesíti egyéniségét és a legkülönfélébb műfajokban is képes újat, érdekeset felmutatni, a mű lényegére tapintó alakítást nyújtani. Rutinja helyett a még kiaknázatlan tartalékaiból él.

Barta András

Ismétlés: 1992.10.10. Kossuth URH 17.05