„A közös öltöző foglyai” változatai közötti eltérés

A Rádiójáték wikiből
 
(2 közbenső módosítás, amit egy másik szerkesztő végzett, nincs mutatva)
18. sor: 18. sor:
  
 
Színházi öltöző a címben szereplő közös tér, ahová két színészt zár össze a sorsa: egy fiatalabbat, s egy idősebb kollégáját. Két színészt, akiknek munkája, élete a mások bőrében rejtőzés, s akiknek, ahogy a taps elhal, a fények kihunynak, az öltözőben töltött percek s negyedórák jelentik az önmagukra találás, a „valódi életbe” visszarázódás lehetőségét. A közösen használt öltözőben azonban egymás intim terében mosdanak, öltöznek, fésülködnek, vedlik le a színpadi szerep bőrét, egymásba lóg az életük. Rituális, piszkálódással, csipkelődéssel, kötekedéssel, kárörvendő csúfolódással védik hát önmagukat… Aztán a váratlan bajban megmérettetik a kapcsolat.
 
Színházi öltöző a címben szereplő közös tér, ahová két színészt zár össze a sorsa: egy fiatalabbat, s egy idősebb kollégáját. Két színészt, akiknek munkája, élete a mások bőrében rejtőzés, s akiknek, ahogy a taps elhal, a fények kihunynak, az öltözőben töltött percek s negyedórák jelentik az önmagukra találás, a „valódi életbe” visszarázódás lehetőségét. A közösen használt öltözőben azonban egymás intim terében mosdanak, öltöznek, fésülködnek, vedlik le a színpadi szerep bőrét, egymásba lóg az életük. Rituális, piszkálódással, csipkelődéssel, kötekedéssel, kárörvendő csúfolódással védik hát önmagukat… Aztán a váratlan bajban megmérettetik a kapcsolat.
Bárdos Pál legújabb hangjátéka nem az úgynevezett atelier-darab, nem a színházcsinálásról, a művészetről s nem a művészekről szól. Mint más darabjaiban is oly gyakran, a kimondott szó mögötti kimondhatatlanról beszél, rácsodálkozva az emberre – mint aki nagy alatt vizsgálja őket –, hogy nahát, egyetlen apró gesztusban mennyi bonyolultság, mennyi gazdagság, mennyi élet van!
+
Bárdos Pál legújabb hangjátéka nem az úgynevezett atelier-darab, nem a színházcsinálásról, a művészetről s nem a művészekről szól. Mint más darabjaiban is oly gyakran, a kimondott szó mögötti kimondhatatlanról beszél, rácsodálkozva az emberre – mint aki nagyító alatt vizsgálja őket –, hogy nahát, egyetlen apró gesztusban mennyi bonyolultság, mennyi gazdagság, mennyi élet van!
  
 
[[Category:Magyar rendezésű hangjátékok]]  
 
[[Category:Magyar rendezésű hangjátékok]]  
32. sor: 32. sor:
 
[[Category:Varga Géza rendezései]]
 
[[Category:Varga Géza rendezései]]
  
[[Category:Rádiószínház]]
+
[[Category: Solténszky Tibor dramaturgi munkái]]

A lap jelenlegi, 2014. október 5., 09:26-kori változata

Rádiószínház

Petőfi Rádió, 2001. október 13. 22.00

Ismétlés: 2004.09.04. (Kossuth)

Bárdos Pál Hangjátéka

Öreg színész – Kállai Ferenc, Fiatal színész: Rudolf Péter, Főrendező: Benedek Miklós

a felvételt Kosánszky Péter és Maksay Helga készítette

Zene munkatárs: Takáts György

Dramaturg: Solténszky Tibor

rendező: Varga Géza

Színházi öltöző a címben szereplő közös tér, ahová két színészt zár össze a sorsa: egy fiatalabbat, s egy idősebb kollégáját. Két színészt, akiknek munkája, élete a mások bőrében rejtőzés, s akiknek, ahogy a taps elhal, a fények kihunynak, az öltözőben töltött percek s negyedórák jelentik az önmagukra találás, a „valódi életbe” visszarázódás lehetőségét. A közösen használt öltözőben azonban egymás intim terében mosdanak, öltöznek, fésülködnek, vedlik le a színpadi szerep bőrét, egymásba lóg az életük. Rituális, piszkálódással, csipkelődéssel, kötekedéssel, kárörvendő csúfolódással védik hát önmagukat… Aztán a váratlan bajban megmérettetik a kapcsolat. Bárdos Pál legújabb hangjátéka nem az úgynevezett atelier-darab, nem a színházcsinálásról, a művészetről s nem a művészekről szól. Mint más darabjaiban is oly gyakran, a kimondott szó mögötti kimondhatatlanról beszél, rácsodálkozva az emberre – mint aki nagyító alatt vizsgálja őket –, hogy nahát, egyetlen apró gesztusban mennyi bonyolultság, mennyi gazdagság, mennyi élet van!