„A hulla férje” változatai közötti eltérés

A Rádiójáték wikiből
(Új oldal, tartalma: „A Rádiószínház bemutatója 1992.03.23.; Bartók 23.06; 54 perc Jókai Mór rémdrámája. Dramaturg: Sári László. Rádióra alkalmazta és rendezte: Zoltán G...”)
 
33. sor: 33. sor:
  
 
"A hulla férje tetszéssel fogadtatott, s a szerző kitapsoltatott. Az előadás általában nagy szorgalommal ment véghez. Kár, hogy a dráma tárgya nem magyar. Jókainé kissé akadozott szerepében, mire egy pajkos fiatal menyecske mosolyogva jegyzé meg: Jól teszi, hiszen nem kívánhatja tőlünk senki, hogy mindig azt mondjuk, mit férjünk elénkbe ír." Így foglalta össze a Hölgyfutár korabeli tudósítója a Jókai-darab bemutatója után véleményét és a hangulatot. Az 1851. november 17-i tudósítás minden megállapítása igaz. Jókainé Laborfalvi Róza Olivia szerepét mások szerint is kevesebb "szorgalommal" alakította, mint ahogy a társulat többi tagja dolgozott, a Nemzeti Színház közönsége valóban kitapsolta Jókait, ami az ízig-vérig romantikus történetnek is szólt, és végül az is való igaz, hogy a történet "külföldi tárgyú", ami a Magyar Hírlap tudósítóját is felettébb zavarta. Egy újabb idevágó igazságról viszont nem szólnak a színházi tudósítások. Akár hiszik, akár nem, maga a színpadra írt mese is igaz, vagyis valódi, s az is kiderült róla, hogy tényleg francia földön esett meg. A párizsi büntetőtörvényszék félhivatalos lapjának 1843. januári 1-2. száma tette közzé a furcsa históriát, s ez juthatott el Jókaihoz.
 
"A hulla férje tetszéssel fogadtatott, s a szerző kitapsoltatott. Az előadás általában nagy szorgalommal ment véghez. Kár, hogy a dráma tárgya nem magyar. Jókainé kissé akadozott szerepében, mire egy pajkos fiatal menyecske mosolyogva jegyzé meg: Jól teszi, hiszen nem kívánhatja tőlünk senki, hogy mindig azt mondjuk, mit férjünk elénkbe ír." Így foglalta össze a Hölgyfutár korabeli tudósítója a Jókai-darab bemutatója után véleményét és a hangulatot. Az 1851. november 17-i tudósítás minden megállapítása igaz. Jókainé Laborfalvi Róza Olivia szerepét mások szerint is kevesebb "szorgalommal" alakította, mint ahogy a társulat többi tagja dolgozott, a Nemzeti Színház közönsége valóban kitapsolta Jókait, ami az ízig-vérig romantikus történetnek is szólt, és végül az is való igaz, hogy a történet "külföldi tárgyú", ami a Magyar Hírlap tudósítóját is felettébb zavarta. Egy újabb idevágó igazságról viszont nem szólnak a színházi tudósítások. Akár hiszik, akár nem, maga a színpadra írt mese is igaz, vagyis valódi, s az is kiderült róla, hogy tényleg francia földön esett meg. A párizsi büntetőtörvényszék félhivatalos lapjának 1843. januári 1-2. száma tette közzé a furcsa históriát, s ez juthatott el Jókaihoz.
 +
 +
 +
 +
[[Category:Magyar rendezésű hangjátékok]] [[Category:Magyar szerzőjű hangjátékok]] [[Category:1992-ben bemutatott hangjátékok]] [[Category:A Magyar Rádió hangjátékai]] [[Category:Jókai Mór művei]] [[Category:Zoltán Gábor rendezései]]

A lap 2010. június 7., 10:10-kori változata

A Rádiószínház bemutatója


1992.03.23.; Bartók 23.06; 54 perc


Jókai Mór rémdrámája.

Dramaturg: Sári László.

Rádióra alkalmazta és rendezte: Zoltán Gábor.


Szereposztás:


Olivia kisasszony: Kiss Mari

Barray márki: Hegedűs D. Géza

Amélia: Molnár Ildikó

Arden: Zalán János

Givois komornyik: Vajda László

Jeanette: Fazekas Zsuzsa

Jacques Moulin, bonctanár: Velenczey István

Esküdtszéki elnök: Pusztay Péter


"A hulla férje tetszéssel fogadtatott, s a szerző kitapsoltatott. Az előadás általában nagy szorgalommal ment véghez. Kár, hogy a dráma tárgya nem magyar. Jókainé kissé akadozott szerepében, mire egy pajkos fiatal menyecske mosolyogva jegyzé meg: Jól teszi, hiszen nem kívánhatja tőlünk senki, hogy mindig azt mondjuk, mit férjünk elénkbe ír." Így foglalta össze a Hölgyfutár korabeli tudósítója a Jókai-darab bemutatója után véleményét és a hangulatot. Az 1851. november 17-i tudósítás minden megállapítása igaz. Jókainé Laborfalvi Róza Olivia szerepét mások szerint is kevesebb "szorgalommal" alakította, mint ahogy a társulat többi tagja dolgozott, a Nemzeti Színház közönsége valóban kitapsolta Jókait, ami az ízig-vérig romantikus történetnek is szólt, és végül az is való igaz, hogy a történet "külföldi tárgyú", ami a Magyar Hírlap tudósítóját is felettébb zavarta. Egy újabb idevágó igazságról viszont nem szólnak a színházi tudósítások. Akár hiszik, akár nem, maga a színpadra írt mese is igaz, vagyis valódi, s az is kiderült róla, hogy tényleg francia földön esett meg. A párizsi büntetőtörvényszék félhivatalos lapjának 1843. januári 1-2. száma tette közzé a furcsa históriát, s ez juthatott el Jókaihoz.