A ZONGORA

A Rádiójáték wikiből

Füst Milán színműve

Mühlstadt Artúr- Kovács Károly, Gerő - Mécs Károly, Eleonóra - Keresztessy Mária, Johanna - Psota Irén, Ilona - Gombos Kati, Johanna anyja - Orbán Viola, Weisz úr - Sebestyén Zoltán, Szobalány - Újváry Viktória, Első vevő - Téry Árpád, Második vevő - Turgonyi Pál


Érdemes eljátszani a gondolattal: mi lett volna, ha Füst Milán kivételes drámaírói tehetségét idejében fedezik fel a magyar színházak? Ha nem kései elégtételként, az életmű utolsó szakaszában jutnak színpadra drámái, sorrendben a Boldogtalanok, a IV. Henrik és a Catullus? A válasz, persze, benne rejlik a kérdésben. S így nem marad számunkra egyéb tanulság, mint a már régóta tudott: az alkotáshoz, a mű teljesedéséhez elengedhetetlen a visszhang, a folytatásra bíztató-ingerlő társadalmi igény.

Ezt ugyan már nem pótolhatja a Rádiószínház Füst Milán esetében, de annyit megtehet és meg is kell tennie, hogy életművének még ismeretlen darabjait a közönség számára hozzáférhetővé teszi, teljesebbé rajzolja az író portréját. 1925-ben a Nyugatban jelent meg A zongora, s azóta annyira elfelejtődött, hogy az író drámáinak közelmúltban megjelent, legteljesebb kiadása nem tudott róla. Pedig sajátos színfolt ez az egyfelvonásos. Mikroszkopikus jellemrajzaival, iróniájával, már-már groteszkbe hajló családi tablójával századeleji világot idéz fel, de azzal a frissességgel és életszerűséggel, ami egy kivételes tehetség önkéntelen realizmusának sajátja.


Dramaturg: Nyerges András

Rendezte: Gál István

56 perc

Bemutató: 1969. május 19., 20:28 Petőfi