A Tündérlaki lányok

A Rádiójáték wikiből
A lap korábbi változatát látod, amilyen 193.225.249.145 (vitalap) 2010. június 26., 16:32-kor történt szerkesztése után volt.

Heltai Jenő színművének rádióváltozata

Rádióra alkalmazta és rendezte: Berényi Gábor

Zenei munkatárs: Kutasy Ferenc

Dramaturg: Bárdos Pál

Boriska – Káldi Nóra, Olga – Farkas Zsuzsa, Manci – Pregitzer Fruzsina, Sári – Csonka Ibolya, Bergné – Gordon Zsuzsa, Malvin – Pártos Erzsi, A báró – Kállai Ferenc, Pázmán Sándor – Szakácsi Sándor, Pista – Tahi József

A Rádiószínház bemutatója

Kossuth Rádió, 1983 július 2. 19.56–21.03

Megjelent kritika: Tuscher Tünde: A Tündérlaki lányok. In: Rádió és Televízió Újság. XXVIII. évf. 1983. VI.27–VII.3. 4. oldal

Egy híján hetvenévesek a „lányok”. Boriska, Olga, Manci és Sári a Vígszínház színpadán látta meg a napvilágot 1914-ben. Szerepeltek itthon és külföldön, de ahogy múltak az évek, egyre ritkábban találkozhattunk velük. És akkor zenés librettók vagy operettflitterek mögé bújtak. Csipkerózsika-álmukból Berényi Gábor keltette új életre a Tündérlaki lányokat, Heltai Jenő „gyermekeit”. Ő beszél most a rádióváltozatról. – Ha nálunk valahol Csiky Gergelyt játszanak, akkor Csikyt mentegetni kell, ha Molnár Ferencet, akkor Molnárérért kell (vagy legalábbis kellett) szégyenkezni, és még Heltai Jenőt is gyakran pirulva tűzzük műsorra. Mentegetőzünk e darabok társadalomkritikai fogyatékosságai, a megbocsátás, a szokványos franciás drámatechnika, s a bevált fordulatok miatt. Kétségtelen, hogy Heltai színműve nem görög sorstragédia. Ő vígjátékot írt, e műfaj szabályai szerint. Bárcsak ma születnének ilyen vérbő és mulatságos komédiák! – Ebben a produkcióban – a többi között – Kállai Ferenc (A báró) és Csonka Ibolya (Sári) közös jelenetei érdemelnek figyelmet. Csonka Ibolyát korábban csak színpadról ismertem. Az első felvételi napon a mérhetetlen elfogódottság és a reménytelenség jeleit észleltem rajta. Begyulladt kislány ügyetlenkedett a mikrofon előtt. Érthető, hiszen ez élete első rádiószerepe. Néhány nap múlva már „megtalálta a figurát”, bele tudott bújni Sárika bőrébe. Amikor pedig megismételtük a két nagyjelenetet, külön is élvezhettük Kállai reagálásait Csonka Ibolya sokféle hangjára. – A rádiójátékban, persze, nem préselhetjük be a teljes háromfelvonásos színdarabot. Igyekeztem megőrizni mindent, ami valós érték a darabban, és lehántani a túl érzelgős, avult sallangokat. Nem akartam a könnyfakasztóan érzelmes zenés változatok számát szaporítani. Annak sem vagyok híve – ami mostanában igencsak dívik –, hogy így vagy úgy megerőszakoljuk a darabokat. Oktalanság, ha a rendező a tízes években játszódó művet mai környezetben akarja eljátszani. Ez a megoldás könnyen nevetségessé válhat. Való igaz: ma Rómeó és Júlia meg Hamlet története is másképp alakulna. Ami 1914-ben történik, azt az akkori társadalmi környezetbe kell ágyazni, érintetlenül hagyva az erkölcsi hátteret is, amelyben a szereplők éltek. Ugyanakkor lehetetlenség nem tudomásul venni, hogy 1983-t írunk. S ebben nincs ellentmondás. – Korántsem mondhatom, hogy meghamisítottuk Heltait. Egy sort sem írtunk hozzá művéhez, csak elhagytuk a mondacsinált, minden áron kierőszakolt heppiendet, amely nélkül annak idején nem lehetett volna színre vinni A Tündérlaki lányokat. Elképzelhető, hogy ha Heltai még élne, azt mondaná: „Édes fiaim, jobb ez így.”