Úgy nevezték hogy szoba meg konyha

A Rádiójáték wikiből

1972. I. 10. Kossuth rádió, 16.05

Gácsi Sándor riportdrámája

A szereplők élő személyek: a vádlott, a felesége, az anyja, a keresztlányy, a házmesterné, a csoportvezetőnő, a szakértő, az ügyész, a védő és a bírónő Közreműködik: Egressy István Dramaturg: Lóránt Lajos

A Rádiószínház mai szerzője írja:

Úgy nevezték, hogy szoba meg konyha - ez szokatlan műfajú "riportdrámám" címe, mert a gyilkossággal gyanusított férfi így mutatja be azt a pincét, amelyet lakássá alakított. Vidékről feljönni, munkát, lakást szerezni, a lakást megtartani, összeférni idegenekkel, akikkel csak érdek tarthatna együtt - ez a dráma kulcskérdése. Hogy általános-e, mérje le ki-ki önmagában. Hogy átlagos-e a rendbehozandó pince, ezt is a hallgatóra bízom. Mindenesetre abból indultam ki, hogy a felköltöző idegen olyan helyre került, melyet valódi otthonnak az sem nevezhetne, aki már lakott benne - hogy lenne képes hát épp ő azzá varázsolni? Legfeljebb látszólag, ideig-óráig, amíg a munka és a korai öröm tart, hoszen a lakássaé az ember, a társasága és rokoni környezete is megváltozik. De az emberi kapcsolta nem olyan, mint az új csap, a villanykörte meg az étel, hanem láthatatlan. Észrevenni a változást ebben a szövevényben hogyan is tudná éppen ah, aki önmaga képességeinek megítélésére is képtelen? Enek a férfinak sorsa megpecsételődött akkor, amikor az első és legkönnyebb alkalmat ragadta meg, s kiteljesedett akkor, amikor "a mű befejeztetett"... Az elhangzó riportdráam maga a drámai valóság, hiszen ugyanazok "játsszák", akik a mikrofon előtt másodszor is árélték. S ilyen valóságot, ennyire személyekhez tapadót senki sem teremthet, csak az a tér, amit úgy hívtak, hogy szoba meg konyha...

Gácsi Sándor

Rádió és Televízió Újság 1972. I. 10.