Én, Máté, Péter bácsi meg a többiek

A Rádiójáték wikiből
A lap korábbi változatát látod, amilyen Hargitai (vitalap | szerkesztései) 2019. szeptember 24., 10:09-kor történt szerkesztése után volt.

"Ivanics István hangjátéka

A karácsonyi ünnepek, a szilveszter, az Újév és a közbeeső hétvégek eredményeként örömtelién megnyúlt a Csehszlovák rádió magyar adásának sugárzási ideje, s a szerkesztőség — élve az alkalommal —, a kapott időtartamot igyekezett változatos és tartalmas műsorszámokkal kitölteni. Örvendetesen nagy volt a rádiójátékok száma: a hat ünnepi sugárzásnapon hét hangjáték hangzott el — valamennyi a MATESZ komáromi társulatának ill. a Thália Színpad művészeinek tolmácsolásában. A hangjátékok közül egy hazai magyar szerző alkotása volt — Ivanics István: Én, Máté, Péter bácsi meg a többiek című, gyermekeknek írt alkotása.

A történet valahol „a töltés mellett, a Kis-Duna partján" játszódik, egy kis faluban, ahol összevont osztályban tanulnak a gyerekek. Két negyedikes (Magduska és Máté) napjait látjuk gyermeki szemüvegen át megelevenedni. A több apró epizódból felépülő hangjátékban részesei vagyunk egy izgalmas horgászkalandnak, izgulunk a majdnem végzetes vakbélgyulladás sikeres leküzdéséért, közben fel-felvillannak a gyermekvilág képei is. A történeteket Magduska — gyakran hosszadalmas — monológjai fűzik össze egésszé — Varsányi Marika hangszíne és kedvesen bájos hanghordozása feledtetni tudta a kissé megnyúlt narrátori szöveget. Péter bácsi, az unokáját magához vevő, apai szeretettel és gondoskodással nevelő nagyapó szerepében Dráfi Mátyás nyújtott felejthetetlen élményt. A háztájiban szívesen szorgoskodó, de az osztály eszeként is tisztelt Máté, az unoka szerepét Nikola Róbert főiskolai hallgató elevenítette meg. A nővérke együttérző hangja Ferenczi Anna volt, az anya aránylag rövid szerepét Szentpétery Aranka tolmácsolta.

Megvolt itt a rádiójáték minden fontos kelléke: kevés szereplő, kötetlen helyszín, az idősíkok váltakozása, pergő ritmusú történet — és ez érett alkotóra vall; de jeleskedett a rendező (Lelkes Júlia), a zenei szerkesztő (Hykisch Éva) és a két technikai munkatárs (Lovász László és Zsigárcsik Gyula) is. A hangjáték műsorra tűzése dicséretes tett volt; a jövőben több, hasonlóan színvonalas csehszlovákiai magyar hangjáték bemutatását várják a hallgatók. Pénzes István "

A Hét, 1985. február 22.