A tadzsik rádiózás története

A Rádiójáték wikiből

Fordította: Aranyi Ludmilla Beáta

Tadzsik rádió

Govorit Dusanbe!


A Nagy Októberi Forradalom utáni első napokban a rádió lett az információtovábbítás, a tömegszervezés és a propaganda eszköze. 1918. tavaszán V. I. Lenin kidolgozta a szocializmus építésének tervét, ami magában foglalta a kultúra kérdését is. Ennek elválaszthatatlan része volt a rádió széleskörű használata a közpolitikában és a kulturális életben.

1924. október 1.-jén jött létre a „Rádió mindenkinek” szervezet (részvénytársaság a rádiós, nagy hatósugarú műsorszórásért), ami két hónap múlva „Rádióadás” Részvénytársasággá változtatta meg a nevét.

A 20-as évek elején a szovjet rádió műsorszórásának adásait már nem csak a saját hazánkban (Szovjetunió) hallhatták, de külföldön is. Ehhez az időszakhoz kötődik a szovjetköztársaságokban az ellenőrzött műsorszórás megszervezése

1927. januárjában, Taskentben a Kelet Pravdája című újság szerkesztősége kibocsátotta az első számú rádióújságot. 1927. márciusában a taskenti rádióállomás négy nyelven kezdett el műsorokat közvetíteni – üzbégül, türkménül, kazahul és tadzsikul.

1929-ben hozták az első 5 éves tervet a rádiózásra

Tádzsikisztán első rádióállomását Dusanbében már 1924-ben felépítették, akkoriban ezt katonai kapcsolatok céljaira használták. 1930. ápr. 10.-én kezdte meg a rádió a városi adást. Az első szavakat: „Figyelem, figyelem itt Dusanbe beszél” viharos, baráti „hurrá” kiáltásokkal fogadta a Majakovszkij nevét viselő drámaszínház épülete körül összegyűlt tömeg. 1930. ápr. 12.-étől már rendszeres volt a városi rádióközvetítés. Reggel héttől este tízig előadások és tornagyakorlatok kerülnek közvetítésre. Pár nap múlva tadzsik nyelvórákat, esti koncerteket közvetítettek és sugároztak előadásokat és hozzászólásokat minden lehetséges témából orosz és tadzsik nyelven.

A rádióújság tadzsik, orosz és üzbég nyelveken közvetített, és vezető helyet foglalt el a rádióadásban. A rádióújság anyagainak előkészítéséért a köztársasági pártújságok szerkesztői feleltek. „Tadzsik hírforrások”, „Szovjet Tádzsikisztán”, „Tadzsik Kiril” című újságok. A rádióadásokban aktív résztvevői voltak a helyi párt-, tanácsok-, mezőgazdasági szövetkeztek dolgozói és aktivistái. Mindennapos rádióadások műsora a következő volt: reggeli időben tornaóra, egy rövid körkép a köztársasági újságokból, mezőgazdasági dolgozóknak sugárzott kis hangverseny és délben társadalompolitikai, gazdasági és egyéb témájú adások.

A rádiósugárzás egyetlen dusanbei központja kis teljesítőképességű volt, és természetesen nem tudta hosszú ideig tartó sugárzást biztosítani, és a rádióhallgatók bevonása szintén kicsi volt. Nem álltak jól a rádiót kiszolgáló személyzettel sem. A normális rádiósugárzás, a legfontosabb eszmények és kampányok ügyes és operatív közvetítésének biztosítására magasan képzett alkotó- és műszaki személyzetre lett volna szükség.

1932. febr. 1.-jén a tadzsik kommunista párt Központi Bizottsága jóváhagyta a Rádiósugárzási Bizottság összetételét, ami 13 újságíróból és pártmunkásból állt. A Bizottság első elnökének H. Haidarovot nevezték ki.

A Bizottságnak első munkanapján mindössze négy állandó dolgozója volt, a bizottsági elnök és a „rádióújság” három tadzsik, orosz, üzbég nyelvű felelős szerkesztője. Hamarosan a rádiósugárzás állandó munkatársainak a száma 14-re emelkedett.

Az új építkezéseken a nagy vállalatoknál, a kolhozokban és az állami gazdaságokban rádióközpontokat hoztak létre, amelyek arra szolgáltak, hogy megszervezzék a helyi közösségek életéről sugárzott rádióadásokat, itt zajlottak a fővárosból átvett anyagok közös meghallgatásai.

A rádiósugárzás megszervezésének első napjától jelentős segítséget jelentettek a híres tudósok és írók közreműködései.

A köztársaság életének minden szakasza határozott nyomot hagyott a köztársasági rádió tevékenységében. A háború előtti években, a rádióműsorokban feltűnő helyet foglalt el a háborús-hazafias tematika, az olyan adások, mint soknemzetiségű hazánk védelmének a megerősítéséről és a Vörös Hadseregről szóló adások. A rádió nagy figyelmet szentelt a határokon túli élet megvilágítására. Az adások leleplezték a fasizmust, a fasizmust beengedő politikát a vezető kapitalista országok oldaláról.

A II Világháború kitörésekor át kellett szervezni a munkát a háborús időknek megfelelően. Létrehozták a Szovjet Információs Irodát, amely naponta értesített a frontokon és a hátországban kialakult helyzetről tadzsik nyelvű fordításban. Az akkori időkben naponta néhány „legfrissebb híreink” című adást közvetítettek, a köztársasági rádiósugárzás mennyisége pedig hét és fél órát tett ki naponta. A Rádióbizottság közössége minden tudását és lelkesedését a munkások mozgósítására és a „nagy honvédő háborúban” való mielőbbi győzelem megszerzésére szentelte. A Szovjet Információs Iroda (SzII) összes anyaga – amely 2373 tételből állt, magában foglalva az SzII 2154 jelentését is – elhangzott a tadzsik rádióban. Adások mentek az élenjáró munkások, termelőszövetkezeti tagok, párt, szovjet munkások, költők, írók, tudósok publicisztikai cikkeiből. Zeneszerzők, dalszövegírók műveinek sugárzásával igyekeztek lelkesíteni az embereket.

A háború után a rádió közössége alapvető figyelmet fordított arra, hogy az ország lerombolt térségeinek újjáépítésével kapcsolatos témák megvilágítására összpontosítson. A rádió műsoraiban jelentős helyet kaptak a vállalatok fejlesztéséről és újjáépítéséről, az emberek új lakóházakba való átköltöztetéséről, a kulturális értékek megmentéséről és helyreállításáról szóló, valamint a vidéki mezőgazdasági munkások gyapottermelésben és más mezőgazdasági kultúrák terméshozamának növelésében kifejtett munkáiról szóló anyagai.

A 60-as évek elején a tadzsik rádió 1-es csatornája naponta kb.10 órát sugárzott (az össz-szövetségi rádió alapvető adásainak újraközvetítésén kívül, ami napi 10-12 órát jelentett). Elkezdődött a köztársasági rádió 2-es és 3-as műsorcsatornáin a sugárzás. Az alapvető eszközökkel való felszereltség, valamint a rádiós újságírók mesterségbeli szaktudásának az emelkedése következtében a 60-as évek elején a tadzsik rádiónak már megvolt arra a lehetősége, hogy rendszeresen nagy riportokat szervezzen a köztársasági élet legfontosabb eseményeinek helyszíneiről.

A köztársasági rádió munkatársai igyekeztek nem csak időszerűen megmagyarázni az eseményeket, de állandóan új formákat és módszereket kerestek a felvilágosító és információkat nyújtó anyagok operatív, emocionális továbbadásához. A tárgyalások, az előadások és a konzultációk mellett a műsorokban gyakran hangzottak el rádiós jegyzetek, rádiós elbeszélések, összeállítások, riporterek, interjúk. A rádió hagyományosan beszélgetéseket folytatott a marxizmus-leninizmus klasszikusainak műveiről, felvetette a gazdaság és a kulturális élet aktuális problémáit, nagy figyelmet szentelt az ipari és a mezőgazdasági termelés kérdéseinek, az élenjáró tapasztalatok megmagyarázásának és propagálásának. Különös hangsúlyt fektettek mindennapi munkájukban a mezőgazdaságra, mindenek előtt a gyapottermelés terméshozamának növelésére és az állattenyésztés eredményeinek javítására. Az éter hullámaira minden nap felkerült két nagy rádióadás a vidék munkásainak és egy tucat mezőgazdasági témájú hír a „legfrissebb híreink” című adásokban.

Tartalomjegyzék

Tadzsik rádió rövid jellemzése

A köztársasági rádiósugárzás napi mennyisége 32 óra. A moszkvai első műsorcsatornán való közvetítés mennyisége naponta tíz és fél órát tesz ki. A köztársasági sugárzás műsorok szerinti mennyisége a következőképpen oszlik meg: az első műsorszóró csatorna tizenegy és fél óra, a második öt óra, a harmadik hét óra (rövidhullámon és sztereo); a negyedik megye műsorai négy óra, a dusambei helyi sugárzás műsora egy óra, a külföldre szóló közvetítés farsi és davi nyelveken három és fél óra. Az első műsorcsatorna köztársasági, társadalompolitikai és művészeti-információs, társadalompolitikai adásokat tartalmaz, valamint gazdasági, ipari és mezőgazdasági, össz-szövetségi és nemzetközi élet, tudomány és kultúra témákban gyerekeknek és ifjúságnak szóló adásokat.

Hírek:

Napi 12-szer (kilenc az 1-esen és három a 2-es csatornáról) sugározzák a legfrissebb híreket tadzsik, orosz és üzbég nyelveken. Ezek gazdasági, kulturális, tudományos hírek az országról és a köztársaságról, és plusz még a nemzetközi élet hírei. Ezen kívül a szerkesztőség minden héten olyan speciális adásokat készít, mint a „Rádió postaládájából”, „Sporthírek”. Szerkesztenek rövid hírriportokat. Egy hónapban az adások átlagtartalma 51 óra.

Gyermek- és ifjúsági adások:

Fő műsorok: „Iljics (Lenin) nyelvét tanuljuk”, „Giovanni” (Salom, Giovanni – havonta egyszer), „5 éves terv hősei”, „Fiatalok meridiánja”, „Komszomol dolgai”, „Saroran úttörő”, „Úttörői szikra”, „Sport és testnevelés”, „Jó éjszakát gyerekek”. Ennek szerkesztőségnek a munkatársai készítik az összes riportot a sportversenyekről. Egy hónapban az adások átlagtartama 32 óra.

Irodalmi és színházi adások: Rovatok: klasszikus tadzsik és szovjet irodalom, testvérnépek irodalma, rádiószínház.

Fő rubrikák: „Írók a mikrofonnál”, riportok a „Mindennapi hősökről”, „Irodalmi olvasmányok”, „Irodalmi klub”, „Költői este”, „Újdonságok fordításai”, „Színház a mikrofonnál”, „Legkedvesebb színészünk”, „Mi és a hallgatók”, „Vendégségben az írónál”, „Klasszikus, oktató költészet”. Egy hónapban az adások átlagtartalma 46 óra.

Zene a rádióban:

Legfőbb rovatok: „Muzikális nemzet”, „Zenei találkozások”, „A Szovjetunió nemzeti zenéje”, „Klasszikusok órája”, „Sasmakom gyöngyszemei” (tadzsik népzene), „A zenei kultúra kincses ládájából”, „Délelőtti munka”, „Muzikális glóbusz”, „Fáradhatatlan munkás ereje”, „Szombati lángocska”, „Hallgatói levelek”, „Barátaink melódiái”, „Koncertfeladvány”, „Virág- és dalcsokor, „Jókedv”, „Ismerősök-e önnek ezek a zenék?”, „Szimfóniát hallgatunk”, „Azoknak, akik szeretik az operetteket”, „A mi művészeink”, „Koncert-riport”, „A rádió alapjáról”, „Beszélgetés a Sasmakomról”.

Átlagos havi műsorterjedelme a zenei programoknak az I és II csatornán 290 óra.



októberében az emberiség történetében először használták fel a rádiót a forradalmi propaganda eszközéül. „Egy papír és távolság nélküli újság” – ezzel a fontos lenini definícióval fogalmazták meg először tömören és világosan a szovjet rádió lényegét. V. I. Lenin már csak akkor mondta ki a rádió, mint tömegpropaganda eszköze ötletet és lehetőséget, amikor a nyizsegorodi rádiólaboratóriumban elkészült az első kísérleti adása az élő rádióbeszélgetéseknek.

Tádzsikisztán az éterben

Országunk népei azzal dicsekedhetnek, hogy a rádió nevű csodatechnika feltalálása a mi honfitársunk, Alexandr Sztepanovics Popov nevéhez fűződik. A Nagy Októberi Forradalom utáni első napokban a rádió lett az információtovábbítás, a tömegszervezés és a propaganda eszköze. 1918. tavaszán V. I. Lenin kidolgozta a szocializmus építésének tervét, ami magában foglalta a kultúra kérdését is. Ennek elválaszthatatlan része volt a rádió széleskörű használata a közpolitikában és a kulturális életben. V. I. Lenin javaslatára 1918. áprilisában a Szovjet Népgyűlés bizottságot hozott létre abból a célból, hogy dolgozzák ki a rádió fejlesztési tervét országos szinten. 1920. febr. 5.-én V. I. Lenin küldött egy levelet M. A. Boncs-Bruevicsnek, és ez a levél vált a szovjet rádióadás programdokumentumává. Ebben volt szó az „újság, lap és távolság nélkül” jelentősségéről, ami V. I. Lenin szavai alapján egy „fontos dolog lesz”. Júliusban, szintén 1920-ban a Védelmi és Munkás Tanács elfogadta a rendeletet az Orosz Föderáció rádiójának szervezéséről. Ebben tervbe vették az új rádióállomások építését Moszkvában, a meglévők újjáépítését és új berendezéssel való felszerelését. Ez az időszak számít hazánkban a tömeges, ellenőrzött rádióadások kezdetének.

1924. október 1.-jén jött létre a „Rádió mindenkinek” szervezet (részvénytársaság a rádiós, nagy hatósugarú műsorszórásért), ami két hónap múlva „Rádióadás” Részvénytársasággá változtatta meg a nevét. A közpolitikai műsorszórás alapformájává ebben az időben a rádióújságok váltak. A szovjet rádió figyelemre méltó tradíciót örökölt a többségi (bolsevik) nyomtatott sajtótól. Átvette felszerelésnek az egész műfajkészletet és a nyomtatott agitáció és propaganda formáját. Ezzel együtt a rádiós újságírás a legelső lépésektől kezdve kialakított sajátos vonásokat is.

A 20-as évek elején a szovjet rádió műsorszórásának adásait már nem csak a saját hazánkban (Szovjetunió) hallhatták, de külföldön is. Ehhez az időszakhoz kötődik a szovjetköztársaságokban az ellenőrzött műsorszórás megszervezése. Így, 1927. januárjában, Taskentben a Kelet Pravdája című újság szerkesztősége kibocsátotta az első számú rádióújságot. 1927. márciusában a taskenti rádióállomás négy nyelven kezdett el műsorokat közvetíteni – üzbégül, türkménül, kazahul és tadzsikul.

A XV Pártkongresszuson döntést hoztak az egész világ tömegpolitikai felvilágosító munka sokoldalú fejlesztéséről, és rámutattak, hogy a rádiósugárzás az egyik első helyet foglalja el a párt ideológiai nevelési tevékenységében. A kongresszusi elhatározáson kihangsúlyozták a falvak, az ország különböző kerületeinek rádióhálózatba való bevonásának szükségességét. 1929-ben hozták az első 5 éves tervet a rádiózásra – ez egy öt évre szóló terv volt a rádióhálózat, készülékek és adók építésére. A Védelmi és Munkás Tanács eldöntötte, hogy 1928. július 13.-tól a rádiószórás irányítását a posták és távírdák Népbiztosi Tanácsára bízták. 1931. szept. 10.-én egy külön össz-szövetségi bizottságot hoztak létre, ami a postai és távírdai népbiztonsági tanácshoz rendelten működött.

A 30-as években a szovjet rádiósugárzás jelentős kiszélesítésének az időszaka volt. Felnőtt korba lépett a szovjet rádiózás. Az 5 éves tervek teljesítésének érdekében hazánk egy hatalmas ipari-mezőgazdasági hatalommá vált, ahol a kulturális forradalmat is megvalósították. A társadalom szellemi életében végbement változások, sajtó-, mozi-, rádió-, klub- és színházi élet korábban sohasem tapasztalt pozitív változásokon ment keresztül.

A Tadzsik Köztársaságban a rendszeres rádióadás kezdete már az első 5 éves tervben megtörtént. A rádiós kapcsolat Tádzsikisztán területén sokkal korábban elkezdődött már. Híreink vannak arról, hogy az első rádióállomást Dusanbében már 1924-ben felépítették, akkoriban ezt katonai kapcsolatok céljaira használták. A rádiózás és a tömeges rádiósugárzás kérdését ebben a köztársaságban először 1928-ban tűzték napirendre. 1928. jan. 19.-én a Tadzsik Kommunista Párt Megyei Bizottsága és Üzbegisztán Pártbizottsága elfogadta a rádiózásról szóló rendeletet. A Tadzsik Köztársaság Népbiztosi Tanácsa ennek a rendeletnek a hatására, 1928. október 15.-én jóváhagyta a köztársaság rádiózásának 5 éves tervét. Ily módon történt meg a rendszeres rádióadások kialakításának előkészítő munkája a fiatal köztársaságban.

1929-ben Szovjet Tádzsikisztánt szövetségi köztársasággá kiáltották ki. A hetedik szovjet szocialista köztársaság a Kommunista Párt vezetésével a baráti népek családjában magabiztosan előrehaladva vette fel a gazdaság és a kultúra új, magas szintű változásainak a ritmusát. Tádzsikisztán kommunista pártjának központi bizottságának „Szovjet Tádzsikisztán” című újsága 1930. ápr. 11.-én közzétette, hogy április 10.-étől a Rádióbizottság rendszeres városi rádióközvetítéseket hagyott jóvá. Április 12.-én reggel héttől este tízig előadások és tornagyakorlatok kerülnek közvetítésre. Április 15.-étől tadzsik nyelvórák közvetítése fog kezdődni. Az esti koncertek rádióadásaiban részt fognak venni népzenei vonós- és fúvós zenekarok. Ezek kívül a rádióban naponta fognak előadásokat és hozzászólásokat sugározni minden lehetséges témából orosz és tadzsik nyelven.

Ugyanis 1930. ápr. 10. a Tadzsik Szocialista Köztársaság kulturális építkezésének történetében egy olyan rendkívüli nap, ami a nemzeti rádióközvetítés hajnala. Azon a távoli napon az orosz Majakovszkij nevét viselő drámaszínház épülete körül összegyűltek a városlakók, közeli települések lakossága, valamint Szovjet Tádzsikisztán fővárosának párttanácsai és komszovol szervezetének a dolgozói. A rádióban elhangzott első szavakat „Figyelem, figyelem itt Dusanbe beszél” viharos, baráti „hurrá” kiáltásokkal fogadták. Az összegyűltek között azonban, olyanok is voltak, akik ellenségesen fogadták a rádió hangját – az ottani papok (mohamedán), kereskedők, kulákok – rögtön személyes ellenségüknek érezték a rádiót, számukra az a pozíciójuk további elvesztésével kapcsolódott egybe, annak a sötétségnek elmúlásával, amelyben addig az embereket tartották. Megszervezve a rádiósugárzást, ezt az anyanyelvükön megszólaló „csodahangot”, Tádzsikisztán dolgozó népe még aktívabban fogadta a lenini eszméket, a kommunista ideálokat, és szívükkel világosan kezdték megérteni saját szerepüket a szovjet nép gazdasági és társadalmi-kulturális frontjain folytatott harcában. Tádzsikisztán kommunista pártjának első, alapító kongresszusa, amely 1930. június 6-15.-ig tartott, a köztársaság gazdasági, politikai, kulturális és más fontos kérdései mellett különös figyelmet szentelt a rádiósugárzás létrejöttének. Mint legfontosabb feladatot terjesztették elő a köztársaság minden kerületeinek rádiósugárzással való ellátását.

Minőségi értelemben különös jelentősségre tett szert a rádión keresztüli információsugárzás, és az a propaganda, ami a köztársaság pártszervezetének tevékenységét érintette, a szövetségi kormány Központi Bizottságának iparosítási- a mezőgazdaság kollektivizálási- és a kulturális építkezés terén való megvalósításában.

A rádiósugárzás egyetlen dusanbei központja kis teljesítőképességű volt, és természetesen nem tudta hosszú ideig tartó sugárzást biztosítani, és a rádióhallgatók bevonása szintén kicsi volt. Nem álltak jól a rádiót kiszolgáló személyzettel sem. A normális rádiósugárzás, a legfontosabb eszmények és kampányok ügyes és operatív közvetítésének biztosítására magasan képzett alkotó- és műszaki személyzetre lett volna szükség. A Tadzsik Kommunista Párt Központi Bizottsága és a köztársaság kormánya sürgősintézkedéseket hozott a rádiósugárzás és a rádióközvetítés lenini tervének magvalósítására. A rádióújság tadzsik, orosz és üzbég nyelveken közvetített, és vezető helyet foglalt el a rádióadásban. A rádióújság anyagainak előkészítéséért a köztársasági pártújságok szerkesztői feleltek. „Tadzsik hírforrások”, „Szovjet Tádzsikisztán”, „Tadzsik Kiril” című újságok. A rádióadásokban aktív résztvevői voltak a helyi párt-, tanácsok-, mezőgazdasági szövetkeztek dolgozói és aktivistái.

1932. jan. 29.-én a Tadzsik Köztársaság hivatalos szervei rendeletet fogadtak el a Tadzsik Köztársaság Rádiósugárzási Bizottságának a létrehozásáról. 1932. febr. 1.-jén a tadzsik kommunista párt Központi Bizottsága jóváhagyta a Rádiósugárzási Bizottság összetételét, ami 13 újságíróból és pártmunkásból állt. A Bizottság első elnökének H. Haidarovot nevezték ki.

A köztársaságban a rádió, mint valami rendszer kezdett el működni. Jobb lett a „rádióújság” minősége és tartalma. Oldalain új, olyan rovatok jelentek meg, amelyekben jobban megvilágították a párt és az ifjúsági szövetség életét, és aktuális anyagokat helyeztek el a nők munkájáról. A Bizottságnak első munkanapján mindössze négy állandó dolgozója volt, a bizottsági elnök és a „rádióújság” három tadzsik, orosz, üzbég nyelvű felelős szerkesztője. Hamarosan a rádiósugárzás állandó munkatársainak a száma 14-re emelkedett.

Mindennapos rádióadások műsora a következő volt: reggeli időben tornaóra, egy rövid körkép a köztársasági újságokból, mezőgazdasági dolgozóknak sugárzott kis hangverseny és délben társadalompolitikai, gazdasági és egyéb témájú adások.

Az új építkezéseken a nagy vállalatoknál, a kolhozokban és az állami gazdaságokban rádióközpontokat hoztak létre, amelyek arra szolgáltak, hogy megszervezzék a helyi közösségek életéről sugárzott rádióadásokat, itt zajlottak a fővárosból átvett anyagok közös meghallgatásai. 1933. jan. 31.-én a Szovjetunió Népbiztosi Tanácsa rendeletet fogadott el a „Szovjetunió Rádiósugárzási és Rádióadási Össz-szövetségi Bizottságáról”. Abban arról volt szó „mivel a rádió rendkívüli nagy jelentősségre tesz szert az ország egész gazdasági és politikai életében, el kell ismernünk a Rádiósugárzási és Rádióadási Össz-szövetségi Bizottság létrehozásának szükségszerűségét”. Az új bizottság lényeges változásokat hozott az összes szerkesztőség munkájában, valamint a köztársasági rádióbizottságok munkájában is.

A „rádióújságok” helye, mint az információ legfontosabb formája, a „legújabb hírek” rendszeres felolvasásában fontos szerepet játszott. A rádió aktív segítséget nyújtott hallgatóinak a marxista-leninista világnézet elsajátításában, és nagy hatással volt a városok és falvak dolgozóinak esztétikai és erkölcsi nevelésének fejlesztésében.

A nemzeti zenei örökség első zászlóvivői voltak a tadzsik rádióban Bobokul-aka Fajzulaev, Akasarif Dzsuraev, Arszlon Szarkiszov. Ezen nagyszerű mesterek erőfeszítéseinek és igyekezetüknek köszönhetően a Rádióbizottságban a zenei és vokális közösségek sora jött létre, amelyek még most is hűek tanítóik hagyományához. A köztársasági rádió igaz segítőjeként lépett és lép fel a Tadzsik Pártszervezetnek az összes országban az új élet építéséért való harcban. A rádió évről-évre tökéletesítette a munkáját, növelte az adások számát, javította a műsoranyag minőségét, új rádióadási formákat és műfajokat vezetett be. A mikrofonnál egyre gyakrabban szerepeltek ismert élmunkások, a legszélesebb munkástömegek, a termelőszövetkezeti parasztság, a nép soraiból származó értelmiségiek képviselői. A rádiósugárzás megszervezésének első napjától jelentős segítséget jelentettek a híres tudósok és írók közreműködései.

A köztársaság életének minden szakasza határozott nyomot hagyott a köztársasági rádió tevékenységében. A háború előtti években, a rádióműsorokban feltűnő helyet foglalt el a háborús-hazafias tematika, az olyan adások, mint soknemzetiségű hazánk védelmének a megerősítéséről és a Vörös Hadseregről szóló adások. A rádió nagy figyelmet szentelt a határokon túli élet megvilágítására. Az adások leleplezték a fasizmust, a fasizmust beengedő politikát a vezető kapitalista országok oldaláról.

A fasiszta Németország álnok támadása a Szovjetunió ellen a szovjet nép békés munkáját szakította félbe. Az egész köztársaságban nélkülözhetetlen volt a munka átszervezése a háborús időknek megfelelően. Hazánk fővárosában létrehozták a Szovjet Információs Irodát, amelyik hazánk lakosságát naponta értesített a frontokon és a hátországban kialakult helyzetről. Mindezek a hírek szó szerint, néhány óra alatt hangzottak el tadzsik nyelvű fordításban. Az akkori időkben naponta néhány „legfrissebb híreink” című adást közvetítettek, a köztársasági rádiósugárzás mennyisége pedig hét és fél órát tett ki naponta. A Rádióbizottság közössége minden tudását és lelkesedését a munkások mozgósítására és a nagy honvédő háborúban való mielőbbi győzelem megszerzésére szentelte. A Szovjet Információs Iroda (SzII) összes anyaga – amely 2373 tételből állt, magában foglalva az SzII 2154 jelentését is – elhangzott a tadzsik rádióban. Adások mentek az élenjáró munkások, termelőszövetkezeti tagok, párt, szovjet munkások, költők, írók, tudósok publicisztikai cikkeiből.

A soknemzetiségű szovjet nép nagy harci hőstettét, a hátországban kifejtett önfeláldozó munkáját, a szeretett Vörös Hadsereg és Haditengerészeti Flotta nép által nyújtott segítségét is megörökítették. Sok zeneszerző és dalszövegíró magas eszmeiségű műveit is bejátszották, amelyek állhatatosságot, optimizmust sugalmaztak az embereknek, örömmel ajándékozták meg és lelkesítették az embereket, a nagyszerű munkaeredmények reprodukálásában. A Nagy Honvédő Háború időszakában a Rádióbizottság önfeláldozó munkájában kitűntek a rádió veteránjai.

A Honvédő Háború után a rádió közössége alapvető figyelmet fordított arra, hogy az ország lerombolt térségeinek újjáépítésével kapcsolatos témák megvilágítására összpontosítson. A rádió műsoraiban jelentős helyet kaptak a vállalatok fejlesztéséről és újjáépítéséről, az emberek új lakóházakba való átköltöztetéséről, a kulturális értékek megmentéséről és helyreállításáról szóló, valamint a vidéki mezőgazdasági munkások gyapottermelésben és más mezőgazdasági kultúrák terméshozamának növelésében kifejtett munkáiról szóló anyagai.

A Kommunista Párt és a szovjet kormány továbbra is nagy figyelmet szentelt a rádiósugárzás fejlesztésére, megerősíti az anyagi-műszaki alapját, gondoskodnak a személyzetről, és hozzáértéssel irányítják tevékenységüket. A 60-as évek elején a tadzsik rádió első köztársasági programja naponta kb.10 órát sugárzott (az össz-szövetségi rádió alapvető adásainak újraközvetítésén kívül, ami napi 10-12 órát jelentett). Elkezdődött a köztársasági rádió 2-es és 3-as műsorcsatornáin a sugárzás. Az alapvető eszközökkel való felszereltség, valamint a rádiós újságírók mesterségbeli szaktudásának az emelkedése következtében a 60-as évek elején a Tadzsik Rádiónak már megvolt arra a lehetősége, hogy rendszeresen nagy riportokat szervezzen a köztársasági élet legfontosabb eseményeinek helyszíneiről. A nurexi vízi erőmű építésének, valamint a dél-tadzsik termelési komplexum területének alapvető más vállalatainak építkezéseiről a rádiós újságírók állandó adásokat közvetítettek a köztársaság legfőbb építkezésein folyó munkafolyamatokról.

1968. május 18.-án reggel 19-30-kor először közvetítette az egész köztársaságban azt a hírt, hogy sok km-es alagúton keresztül megérkezett a viharos Vaksa vize a kiszáradt Jaranszkij völgybe. 1972. nov. 15.-én reggel pedig a rádiós újságírók egyenes közvetítést vezettek a nuresi vízi erőmű első aggregátorának üzembe bocsátásáról. Helyszíni egyenes adású közvetítés a különböző eseményekről a köztársasági rádió adásaival a legegyszerűbb és leghatásosabb formává vált.

Május 1.-jén és november 7.-én, a nagy ünnepnapokon, évente közvetítenek egyenes adást a rádiós újságírók a köztársaság fővárosának főteréről, ami V. I. Lenin nevét viseli, valamint Tádzsikisztán megyei- és fontos iparközpontjairól.

Ma a rádió mindenütt jelenlévő dolog. A rádióriporter a mindennapi munkájában nem hagyja figyelmen kívül a köztársaság egyetlen pontját sem, legyen az akár a legnehezebben megközelíthető is, mint pl.: a Fledcsenkó gleccsere található meteorológiai állomás, vagy a kommunizmus csúcsát magában foglaló hegy lábánál található alpinista tábor. „Moszkva hangjai” nevű rádióállomás és a köztársasági rádió hallgatható a „Volt Éhes Szteppe” és a Vaksi-völgy gyapotbetakarító dolgozó házában is, a geológus sátrában, a roboszuki vízi erőmű építőinek lakásában és a felhők mögötti Pamír hegység pásztorának jurtájában is.

A köztársasági rádió munkatársai igyekeznek nem csak időszerűen megmagyarázni az eseményeket, de állandóan új formákat és módszereket keresnek a felvilágosító és információkat nyújtó anyagok operatív, emocionális továbbadásához. A tárgyalások, az előadások és a konzultációk mellett a műsorokban gyakran hangzanak el rádiós jegyzetek, rádiós elbeszélések, összeállítások, riporterek, interjúk. A rádió hagyományosan beszélgetéseket folytat a marxizmus-leninizmus klasszikusainak műveiről, felveti a gazdaság és a kulturális élet aktuális problémáit, nagy figyelmet szentel az ipari és a mezőgazdasági termelés kérdéseinek, és az élenjáró tapasztalatok megmagyarázásának és propagálásának. Különös hangsúlyt fektetnek mindennapi munkájukban a mezőgazdaságra, mindenek előtt a gyapottermelés terméshozamának növelésére és az állattenyésztés eredményeinek javítására. Az éter hullámaira minden nap felkerül két nagy rádióadás a vidék munkásainak és egy tucat mezőgazdasági témájú hír a „legfrissebb híreink” című adásokban.

Tádzsikisztán a mi átfoghatatlanul nagy hazánk testvéri népek családjában grandiózus sikereket ért el a gazdaság és a kultúra összes területén. Hazánk minden népei közötti testvéri kölcsönös segítség és barátság témája vörös fonalként fogja át az összes rádióadásunkat. Állandó adások lettek a „Barátság zászlói alatt”, a „Barátainknál mi internacionálisak vagyunk”, az „Egy családban” című műsorok. A testvéri köztársaságok rádiós újságíróinak ilyen riportjait lefordították tadzsik nyelvre. Tádzsikisztán újságírói, ami őket illeti, speciális adásokat készítenek Üzbegisztán gyapotszedői, Moldávia szőlőtermesztői, Grúzia teaszedői, a pribaltikum halászai, Kazahsztán és Ukrajna gabonatermesztői számára. A köztársasági rádió dolgozói számára komoly iskola és érettségi vizsga az olyan adások előkészítése, amelyeket az össz-szövetségi rádiónak készítenek. A rádiós újságírók megkülönböztetett figyelemmel kezelik a hallgatók eszmei-erkölcsi nevelését szolgáló feladatokat. A művészeti élettel kapcsolatos adások a legjobb klasszikus és szovjet irodalmi művek körében folytatnak széleskörű propagandát, valamint hazánk összes baráti népének művészete körében, miközben megismertetik a köztársaság rádióhallgatóit a külföldi országok progresszív művészetével is.

A köztársasági rádiósugárzás műsoraiban a zenei adások foglalják el a legnagyobb helyet. A legkülönbözőbb formájú és műfajú zenei adások létrehozásában, valamint a rádió „arany készletének” létrehozásában a tadzsik rádió népi hangszerek zenekarának saját zenei kollektívái és a Gulsán zenekar játsszák a főszerepet. A Sasmakom együttes szólistáinak és a zenei műsorok főszerkesztőségének közösségének áldozatos munkájának köszönhetően teljességgel magnóra vették a tadzsik klasszikus zene „Sasmakom” (tadzsik népi zene) kincsestárát.

A Tadzsik Szövetségi Köztársaság Televíziós és Rádiósugárzási Állami Bizottsága jelenleg az alkotómunkával és a műszaki berendezésekkel foglalkozó dolgozók nagy csapatát foglalja magában. Ez egy hatalmas propaganda szervezet, amelyik határozottan a fő feladatra irányítja a munkáját – a köztársaság pártszervezetének aktív segítésére, a kommunista társadalom hatalmas építési feladatainak megoldására.

A rádió szerves része lett minden család és minden életének. A köztársaság lakossága állandóan hallgatja Moszkvát, Dusanbét. A helyi rádiósugárzás operatívan informál a különböző megyék, városok és térségek életének új híreiről. Jelenleg Tádzsikisztánban négy Megyei Bizottság működik, a hegyi badagsani autonóm, a duljabszki, a purgán-tyubinszki és a lényinabadszki megyékben – van egy városi és tíz kerületi szerkesztősége a rádiósugárzásnak. Minden megyei rádióbizottság naponta egy órás műsort közvetít. Ezek az iparvállalatok kollektíváinak, a termelőszövetkezetek, az állami gazdaságok, az iskolák és más intézmények, és olyan közösségek életéből vett anyagok, amelyek az adott helység területén találhatóak. A köztársasági rádiónak három csatornája van, és három nyelven sugároz: tadzsik, orosz, üzbég.

Tadzsik rádió rövid jellemzése

A köztársasági rádiósugárzás napi mennyisége 32 óra. A moszkvai első műsorcsatornán való közvetítés mennyisége naponta tíz és fél órát tesz ki. A köztársasági sugárzás műsorok szerinti mennyisége a következőképpen oszlik meg: az első műsorszóró csatorna tizenegy és fél óra, a második öt óra, a harmadik hét óra (rövidhullámon és sztereo); a negyedik megye műsorai négy óra, a dusambei helyi sugárzás műsora egy óra, a külföldre szóló közvetítés farsi és davi nyelveken három és fél óra. Az első műsorcsatorna köztársasági, társadalompolitikai és művészeti-információs, társadalompolitikai adásokat tartalmaz, valamint gazdasági, ipari és mezőgazdasági, össz-szövetségi és nemzetközi élet, tudomány és kultúra témákban gyerekeknek és ifjúságnak szóló adásokat.

A hírműsorok minden nap másfélórányi időt foglalnak el. Mindennap kilencszer hangzanak el a „legfrissebb hírek” három nyelven, és ezen kívül, hetente van a sportesemények és a hallgatói levelek adása. Azokban a társadalmi és politikai adásokban tükröződik a többnemzetiségű köztársaságnak a sokoldalú élete, a mezőgazdasági fejlesztés problémái, tudományos, kulturális kérdések, a lakosság mindennapi élete.

Hírek

Hírek Főszerkesztősége. Napi 12-szer (ebbe tartozik három a 2-es csatornáról) sugározzák a legfrissebb híreket tadzsik, orosz és üzbég nyelveken. Ezek gazdasági, kulturális, tudományos hírek az országról és a köztársaságról, és plusz még a nemzetközi élet hírei. Ezen kívül a szerkesztőség minden héten olyan speciális adásokat készít, mint a „Rádió postaládájából”, „Sporthírek”. Szerkesztenek rövid hírriportokat. Egy hónapban az adások átlagtartalma 51 óra.

Gyermek- és ifjúsági adások

Gyermek- és ifjúsági programok főszerkesztősége. Fő műsorok: „Iljics (Lenin) nyelvét tanuljuk”, „Giovanni” (Salom, Giovanni – havonta egyszer), „5 éves terv hősei”, „Fiatalok meridiánja”, „Komszomol dolgai”, „Saroran úttörő”, „Úttörői szikra”, „Sport és testnevelés”, „Jó éjszakát gyerekek”. Ennek szerkesztőségnek a munkatársai készítik az összes riportot a sportversenyekről. Egy hónapban az adások átlagtartama 32 óra.

Irodalmi és színházi adások

Irodalmi és színházi programok főszerkesztősége. Rovatok: klasszikus tadzsik és szovjet irodalom, testvérnépek irodalma, rádiószínház.

Fő rubrikák: „Írók a mikrofonnál”, riportok a „Mindennapi hősökről”, „Irodalmi olvasmányok”, „Irodalmi klub”, „Költői este”, „Újdonságok fordításai”, „Színház a mikrofonnál”, „Legkedvesebb színészünk”, „Mi és a hallgatók”, „Vendégségben az írónál”, „Klasszikus, oktató költészet”. Egy hónapban az adások átlagtartalma 46 óra.

Zene a rádióban

Zenei főszerkesztőség. Legfőbb rovatok: „Muzikális nemzet”, „Zenei találkozások”, „A Szovjetunió nemzeti zenéje”, „Klasszikusok órája”, „Sasmakom gyöngyszemei”, „A zenei kultúra kincses ládájából”, „Délelőtti munka”, „Muzikális glóbusz”, „Fáradhatatlan munkás ereje”, „Szombati lángocska”, „Hallgatói levelek”, „Barátaink melódiái”, „Koncertfeladvány”, „Virág- és dalcsokor, „Jókedv”, „Ismerősök-e önnek ezek a zenék?”, „Szimfóniát hallgatunk”, „Azoknak, akik szeretik az operetteket”, „A mi művészeink”, „Koncert-riport”, „A rádió alapjáról”, „Beszélgetés a Sasmakomról”.

Átlagos havi műsorterjedelme a zenei programoknak az I és II csatornán 290 óra.